Ön egy végtelenül egyszerű organizmus ebben a végtelenül bonyolultnak tűnő ökoszisztémában, egy egyszerű porszem csupán, aki önmaga semmisségét, feleslegességét infantilis játékok segítségével próbálja figyelmen kívül hagyni. Ön egy senki, aki, mikor megkapja az évszázad, az évezred (mindegy is, melyik), az "élet" ajánlatát, zavarba jön és mismásol, nem zavartatva magát attól, hogy már közeli öngyilkosságán elmélkedett épp. Az anyagi jólét kecsegteti annyira? Vagy a lehetőség, hogy kiléphet üres életéből? A sikert, az elismerést áhítozza? Ön egy szánalmas növény.
Joe Fernwright, a cserépgyógyász igazi felesleges ember, volt felesége gyűlöli (de a gyerektartást behajtaná még rajta), pénze alig, munkája nincs, mivel összeforrasztott már minden törött cserepet, újabban pedig szinte minden műanyagból készül, gyermeteg játékokkal múlatja az időt világszerte élő sorstársaival - csak egy apró és voltaképp bármikor, feltűnés nélkül eltörölhető pont a rendszerben. Ez a rendszer pedig, meg sem lepődünk, a közelebbről meg nem határozott jövő egyik lehetséges totalitárius államrendje, ahol még az álmot is felülről szabályozzák és irányítják. ("Álom. Kompenzáció a valóságért. Minden éjszaka. Rosszabb, mint ébren lenni" - gondolja hősünk, bár nagyon gyorsan belátja, hogy az ébrenlétnél, az öntudatnál levésnél még sincs rosszabb.) Amikor viszont odáig jutna, hogy beismerje, nincs tovább (hőtűjét kellene csak a mellkasához nyomni), különleges és kellőképp homályos munkaajánlatot kap egy ismeretlentől. Miközben a fizetségként beígért összeg kellőképp csábító, sőt már gyanúsan magas, a feladat egészének mibenléte, pláne pedig ennek veszélyei csak lassan és fokozatosan derülnek ki.
A cél egy elsüllyedt katedrális, a Heldscalla kiemelése a Plowman planéta (ez a Szíriusz neve az űrszlengben) óceánjából, a Mare Nostrumból, ám az elbeszélő még abban is elbizonytalanítja olvasóját, hogy végső soron kinek a célja ez, Glimmungnak, ennek a különös, egyszerre sok helyütt jelen lévő, már-már istennek gyanított megbízónak, vagy a megbízottjainak is, a Fernwrighthoz hasonló egyszerű és kiégett mesterembereknek? Esetleg a katedrálissal együtt elsüllyedt istenség(ek)nek? Ki és miért akarja e fausti vállalkozás sikerét, ki a kudarcát? És ha már itt tartunk, ebben a helyzetben valóban siker-e a siker, és kudarc-e a kudarc? (Mert Faust, ugyebár, mindig kudarcot vall.)
A Faust-párhuzam az egyik vezérszólam a regény második felében, sőt oly erősen sulykolják a különböző szereplők, hogy a vállalkozás kiagyalója, Glimmung voltaképp Faust egyik inkarnációja lenne a maga életre-halálra elszánt és a mindig beigazolódó próféciákkal, a Kalendek Könyvének sorsszálaival dacosan szembeforduló megszállottságában, hogy épp ezzel el is terelődik a figyelem a valódi fausti jellemről, az egyszerű fazekasról. Fernwright az ugyanis, aki végül mindent, még frissen megismert kedvesét is figyelmen kívül hagyva sikerre viheti a küldetést, az ő tanácsai (és tegyük hozzá ugyanakkor: kiemelt szerepű, szükségszerű balfogásai) nélkül elpusztulna mindenki, beleértve a negyvenezer tonnás Glimmungot is - helyüket, és így a hatalmat átvenné az időt megszüntető óceánban lakozó fekete párjuk. Ugyanakkor ő az is, aki miután a katedrális a partra kerül végül, a "polienkefalikus entitásból", a nagy tettre összehívott, majd megbízójuk testében fizikailag is összeállt szövetségből kilép, mert "szabad akar lenni" - s nem veszi észre, hogy a választásában máris az, s nem tudhatja, hogy e döntésének következményeivel sem lesz elégedett (nyilvánvaló, hogy bárhogyan is döntött volna, mindkettőt megbánja).
"Isten a Genezisben nagyon fausti módon cselekszik" - mondja egyszer hősünk, s végül úgy dönt, hogy feladva eddigi hivatását, immár nem reparátor lesz, hanem maga fog cserépedényeket készíteni. Ám már az elsőnél kiderül, megérte-e elhagynia Glimmungot és a többieket, különös tekintettel a humanoid testalkatú Malira, akit szeretett: "Az edény rémes volt."
A Galaktikus cserépgyógyász szellemes és egy ülésben végigolvasható, ám bizonyos pontokon már túlzóan fordulatos science fiction, melyben az ügyesen elrejtett filozófiai morzsák mellett számtalan nyelvi lelemény található - ezek magyarításának sikeressége és élvezhetősége is dicséri a fordítót.
Fordította Pék Zoltán. Agave Könyvek, 2008, 182 oldal, 2480 Ft
