koncert - Made Out Of Babies

  • - vincze -
  • 2008. augusztus 28.

Zene

Elméletben tökéletes underground esemény lehetett volna ez a vasárnap este, hiszen a többek között a Neurosis-tagok kiadójával, a Neurot Recordingsszal is dolgozó brooklyni Made Out Of Babiest mostanában szinte a legtöbb szakmabeli az új üdvöskeként emlegeti a zajos-üvöltözős posztrockvonalon. Az énekesnővel (Julie Christmas) felálló zenekar lemezen valóban érdekes: nagyon magas labda lenne a Neurosis és Jarboe közös albumát emlegetni velük kapcsolatban, de a stílus ismerőinek talán így lehet a legjobban körbeírni a kvartettet.
Elméletben tökéletes underground esemény lehetett volna ez a vasárnap este, hiszen a többek között a Neurosis-tagok kiadójával, a Neurot Recordingsszal is dolgozó brooklyni Made Out Of Babiest mostanában szinte a legtöbb szakmabeli az új üdvöskeként emlegeti a zajos-üvöltözõs posztrockvonalon. Az énekesnõvel (Julie Christmas) felálló zenekar lemezen valóban érdekes: nagyon magas labda lenne a Neurosis és Jarboe közös albumát emlegetni velük kapcsolatban, de a stílus ismerõinek talán így lehet a legjobban körbeírni a kvartettet. A többieknek ezúttal legyen elég annyi, hogy zajos-dühös rockzene, néhány elszállós betéttel, és nõ az énekes, aki néha gorombán üvöltözik.

Élõben aztán megtudhatta mindenki, hogy a Made Out Of Babies azért nagyon messze van a Neurosis-ligától, és ez fõleg a fájdalmasan ötlettelenül játszó Brendan Tobin (lásd még The Red Sparrowes) gitárosnak tudható be, aki sokszor komplett Neurosis-témákat épített a saját dalaiba. Sajnos Julie Christmasról sem nagyon hittem el, hogy a zenétõl és a szenvedélytõl kattan meg a színpadon, mint mondjuk a pár számmal ezelõtt ugyanitt emlegetett Jacob Bannon, a Converge énekese: inkább olyannak tûnt, mint amikor a középiskolai színjátszókörben az osztály szépe túljátssza a tragika szerepét. Ezektõl eltekintve egészen kellemes élmény volt az A38 tetõteraszán (tökéletes hely underground eseményekre) rendezett koncert: a Made Out Of Babies egy-két pillanata (két szám talán) minden negatívum ellenére is képes volt lenyûgözni, a ritmusszekció teljesen rendben volt (Matt Egan dobosról nekem konkrétan a Majority Rule ütõsének intenzitása ugrott be), magyar zenekarok meg amúgy sem nagyon mozognak ebben a mûfajban, úgyhogy az egzotikumot is ki lehet pipálni. Azt meg megint megtudtuk, hogy milyen hosszú az út a Neurosisig.

A38, tetõterasz, augusztus 24.

***

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.