koncert - Made Out Of Babies

  • - vincze -
  • 2008. augusztus 28.

Zene

Elméletben tökéletes underground esemény lehetett volna ez a vasárnap este, hiszen a többek között a Neurosis-tagok kiadójával, a Neurot Recordingsszal is dolgozó brooklyni Made Out Of Babiest mostanában szinte a legtöbb szakmabeli az új üdvöskeként emlegeti a zajos-üvöltözős posztrockvonalon. Az énekesnővel (Julie Christmas) felálló zenekar lemezen valóban érdekes: nagyon magas labda lenne a Neurosis és Jarboe közös albumát emlegetni velük kapcsolatban, de a stílus ismerőinek talán így lehet a legjobban körbeírni a kvartettet.
Elméletben tökéletes underground esemény lehetett volna ez a vasárnap este, hiszen a többek között a Neurosis-tagok kiadójával, a Neurot Recordingsszal is dolgozó brooklyni Made Out Of Babiest mostanában szinte a legtöbb szakmabeli az új üdvöskeként emlegeti a zajos-üvöltözõs posztrockvonalon. Az énekesnõvel (Julie Christmas) felálló zenekar lemezen valóban érdekes: nagyon magas labda lenne a Neurosis és Jarboe közös albumát emlegetni velük kapcsolatban, de a stílus ismerõinek talán így lehet a legjobban körbeírni a kvartettet. A többieknek ezúttal legyen elég annyi, hogy zajos-dühös rockzene, néhány elszállós betéttel, és nõ az énekes, aki néha gorombán üvöltözik.

Élõben aztán megtudhatta mindenki, hogy a Made Out Of Babies azért nagyon messze van a Neurosis-ligától, és ez fõleg a fájdalmasan ötlettelenül játszó Brendan Tobin (lásd még The Red Sparrowes) gitárosnak tudható be, aki sokszor komplett Neurosis-témákat épített a saját dalaiba. Sajnos Julie Christmasról sem nagyon hittem el, hogy a zenétõl és a szenvedélytõl kattan meg a színpadon, mint mondjuk a pár számmal ezelõtt ugyanitt emlegetett Jacob Bannon, a Converge énekese: inkább olyannak tûnt, mint amikor a középiskolai színjátszókörben az osztály szépe túljátssza a tragika szerepét. Ezektõl eltekintve egészen kellemes élmény volt az A38 tetõteraszán (tökéletes hely underground eseményekre) rendezett koncert: a Made Out Of Babies egy-két pillanata (két szám talán) minden negatívum ellenére is képes volt lenyûgözni, a ritmusszekció teljesen rendben volt (Matt Egan dobosról nekem konkrétan a Majority Rule ütõsének intenzitása ugrott be), magyar zenekarok meg amúgy sem nagyon mozognak ebben a mûfajban, úgyhogy az egzotikumot is ki lehet pipálni. Azt meg megint megtudtuk, hogy milyen hosszú az út a Neurosisig.

A38, tetõterasz, augusztus 24.

***

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.