koncert - Made Out Of Babies

  • - vincze -
  • 2008. augusztus 28.

Zene

Elméletben tökéletes underground esemény lehetett volna ez a vasárnap este, hiszen a többek között a Neurosis-tagok kiadójával, a Neurot Recordingsszal is dolgozó brooklyni Made Out Of Babiest mostanában szinte a legtöbb szakmabeli az új üdvöskeként emlegeti a zajos-üvöltözős posztrockvonalon. Az énekesnővel (Julie Christmas) felálló zenekar lemezen valóban érdekes: nagyon magas labda lenne a Neurosis és Jarboe közös albumát emlegetni velük kapcsolatban, de a stílus ismerőinek talán így lehet a legjobban körbeírni a kvartettet.
Elméletben tökéletes underground esemény lehetett volna ez a vasárnap este, hiszen a többek között a Neurosis-tagok kiadójával, a Neurot Recordingsszal is dolgozó brooklyni Made Out Of Babiest mostanában szinte a legtöbb szakmabeli az új üdvöskeként emlegeti a zajos-üvöltözõs posztrockvonalon. Az énekesnõvel (Julie Christmas) felálló zenekar lemezen valóban érdekes: nagyon magas labda lenne a Neurosis és Jarboe közös albumát emlegetni velük kapcsolatban, de a stílus ismerõinek talán így lehet a legjobban körbeírni a kvartettet. A többieknek ezúttal legyen elég annyi, hogy zajos-dühös rockzene, néhány elszállós betéttel, és nõ az énekes, aki néha gorombán üvöltözik.

Élõben aztán megtudhatta mindenki, hogy a Made Out Of Babies azért nagyon messze van a Neurosis-ligától, és ez fõleg a fájdalmasan ötlettelenül játszó Brendan Tobin (lásd még The Red Sparrowes) gitárosnak tudható be, aki sokszor komplett Neurosis-témákat épített a saját dalaiba. Sajnos Julie Christmasról sem nagyon hittem el, hogy a zenétõl és a szenvedélytõl kattan meg a színpadon, mint mondjuk a pár számmal ezelõtt ugyanitt emlegetett Jacob Bannon, a Converge énekese: inkább olyannak tûnt, mint amikor a középiskolai színjátszókörben az osztály szépe túljátssza a tragika szerepét. Ezektõl eltekintve egészen kellemes élmény volt az A38 tetõteraszán (tökéletes hely underground eseményekre) rendezett koncert: a Made Out Of Babies egy-két pillanata (két szám talán) minden negatívum ellenére is képes volt lenyûgözni, a ritmusszekció teljesen rendben volt (Matt Egan dobosról nekem konkrétan a Majority Rule ütõsének intenzitása ugrott be), magyar zenekarok meg amúgy sem nagyon mozognak ebben a mûfajban, úgyhogy az egzotikumot is ki lehet pipálni. Azt meg megint megtudtuk, hogy milyen hosszú az út a Neurosisig.

A38, tetõterasz, augusztus 24.

***

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.