dvd - A sereg nem enged

  • - kg -
  • 2008. augusztus 21.

Zene

Nem az a kérdés, szabad-e elküldeni az Amerikai Egyesült Államok hivatalban lévő elnökét a picsába (miért ne szabadna), hanem az, hogy elégséges-e mozgóképes tartalomnak egy hirtelen felindulásból felszakadt "fuck the president!". Kimberly Pierce-nek közel két órája van, hogy lélektanilag aládúcoljon a mondott felszólításnak, amely egy Irakból hazatért rendes amerikai szájából hangzik el (méghozzá elöljárói fülek hallatára).

Nem az a kérdés, szabad-e elküldeni az Amerikai Egyesült Államok hivatalban lévõ elnökét a picsába (miért ne szabadna), hanem az, hogy elégséges-e mozgóképes tartalomnak egy hirtelen felindulásból felszakadt "fuck the president!". Kimberly Pierce-nek közel két órája van, hogy lélektanilag aládúcoljon a mondott felszólításnak, amely egy Irakból hazatért rendes amerikai szájából hangzik el (méghozzá elöljárói fülek hallatára). A mondandó szempontjából aligha elhanyagolható, hogy épp egy kitüntetéssel és kolbásszal várt jó katona ragadtatja magát e karrierromboló kifakadásra, hiszen így, csakis így hatásos igazán a publicisztikai természetû filmcsinálás: lám, a hadsereg, ez a cinikus gépezet a saját legjobbjait is kész ledarálni a háborús biznisz érdekében. Vigyázat, jövendõbeli önkéntesek: mielõtt írásban is szerzõdnétek Sam bácsival, érdemes elolvasni az apró betûs kitételeket, mert azok egyike épp azt taglalja, hogy a szolgálati idõ elnöki rendeletre bármikor hosszabbítható. Már épp visszaszoknál - így a film - az otthon melegébe, de a sereg még a poszttraumatikus tüneteknél is hamarább utánad nyúl; hát, ennyit az ünnepélyes keretek közt kitûzött Bíbor szívekrõl, a hazafias vállon veregetésekrõl. Pierce filmje, miközben Bushnak szól be, olyan mélyeket hajlong Michael Moore lovas szobra elõtt, hogy már-már elhisszük neki: a neves rendezõnõ soha nem is hallott utóbbi munkásságáról. Mert különben miért is tört volna olyan babérokra, amelyeket jóval kifinomultabb demagógok már mind egy szálig learattak...

Forgalmazza az InterCom

**

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.