dvd - A sereg nem enged

  • - kg -
  • 2008. augusztus 21.

Zene

Nem az a kérdés, szabad-e elküldeni az Amerikai Egyesült Államok hivatalban lévő elnökét a picsába (miért ne szabadna), hanem az, hogy elégséges-e mozgóképes tartalomnak egy hirtelen felindulásból felszakadt "fuck the president!". Kimberly Pierce-nek közel két órája van, hogy lélektanilag aládúcoljon a mondott felszólításnak, amely egy Irakból hazatért rendes amerikai szájából hangzik el (méghozzá elöljárói fülek hallatára).

Nem az a kérdés, szabad-e elküldeni az Amerikai Egyesült Államok hivatalban lévõ elnökét a picsába (miért ne szabadna), hanem az, hogy elégséges-e mozgóképes tartalomnak egy hirtelen felindulásból felszakadt "fuck the president!". Kimberly Pierce-nek közel két órája van, hogy lélektanilag aládúcoljon a mondott felszólításnak, amely egy Irakból hazatért rendes amerikai szájából hangzik el (méghozzá elöljárói fülek hallatára). A mondandó szempontjából aligha elhanyagolható, hogy épp egy kitüntetéssel és kolbásszal várt jó katona ragadtatja magát e karrierromboló kifakadásra, hiszen így, csakis így hatásos igazán a publicisztikai természetû filmcsinálás: lám, a hadsereg, ez a cinikus gépezet a saját legjobbjait is kész ledarálni a háborús biznisz érdekében. Vigyázat, jövendõbeli önkéntesek: mielõtt írásban is szerzõdnétek Sam bácsival, érdemes elolvasni az apró betûs kitételeket, mert azok egyike épp azt taglalja, hogy a szolgálati idõ elnöki rendeletre bármikor hosszabbítható. Már épp visszaszoknál - így a film - az otthon melegébe, de a sereg még a poszttraumatikus tüneteknél is hamarább utánad nyúl; hát, ennyit az ünnepélyes keretek közt kitûzött Bíbor szívekrõl, a hazafias vállon veregetésekrõl. Pierce filmje, miközben Bushnak szól be, olyan mélyeket hajlong Michael Moore lovas szobra elõtt, hogy már-már elhisszük neki: a neves rendezõnõ soha nem is hallott utóbbi munkásságáról. Mert különben miért is tört volna olyan babérokra, amelyeket jóval kifinomultabb demagógok már mind egy szálig learattak...

Forgalmazza az InterCom

**

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.