RICHARD STRAUSS: ARABELLA

  • - káté -
  • 2008. augusztus 21.

Zene

Két felvétel jött ki egyszerre a késői Strauss-remekből, harminc év van köztük, lehet tanulmányozni az operai idő múlását. Az egyik film, Solti György a Bécsi Filharmonikusokkal, Otto Schenk rendezésében (1977), a másik a zürichi Opera előadása (2007) Franz Welser-Möst vezényletével, ez Götz Friedrich rendezésének felújítása (ő 2000-ben meghalt).

Két felvétel jött ki egyszerre a késõi Strauss-remekbõl, harminc év van köztük, lehet tanulmányozni az operai idõ múlását. Az egyik film, Solti György a Bécsi Filharmonikusokkal, Otto Schenk rendezésében (1977), a másik a zürichi Opera elõadása (2007) Franz Welser-Möst vezényletével, ez Götz Friedrich rendezésének felújítása (õ 2000-ben meghalt). A helyszín a frivol Bécs, száz évvel A rózsalovag ideje után, elszegényedett grófi család, lányaik közül Arabellát próbálják kiházasítani, Zdenkát fiúsítva dugdossák a társasági élet elõl. De jön Mandryka Szlavóniából, egy póri származású, dúsgazdag kifinomult, aki beleszeret Arabella fotójába, és egyéjszakás báli félreértés után boldog frigyre lépnek, sõt a hugica is megtalálja párját. A Solti-Schenk-filmen olyan az egész, mint egy megzenésített Szomory vagy Szép Ernõ, amibõl kihagyták a humort, pedig az Hofmannsthal librettójában is van. Szalonias unalom, többnyire szép hangokkal, a címszerepben a teljesen élettelen Gundula Janowitz, Mandrykaként a szláv medvét erõltetõ Bernd Weikl. Hangmúzeumként érdemes hallgatni - nézni nemigen.

Zürichben Renée Fleming triumfál: bájos (bár asszonyos, nem kislányos), okos és szép, személyisége sugárzik, varázsos finomsággal énekel. A jó kiállású Morten Frank Larsen mint Mandryka a felsõ regiszter kivételével jó hanggal és jó játékkal lep meg. Julia Kleiter igen ügyes Zdenka fiúszerepében, Sen Guo pedig a Fiákermilli jódlikoloratúráival remekel. A rendezésben van valami operettes, ami nem idegen a darabtól, és használ neki a mai környezet. Az is, hogy a lesajnált kétfelvonásos változatot játszszák - nem hiányzik a kihagyott húsz perc. Nem minden hang elsõ osztályú, mégis: élvezetes zene és operaszínház.

Mindkét kiadás: DECCA, Universal, 2008

Solti/Schenk: **** és fél (zenei színvonal)

Welser-Möst/Friedrich: **** és fél (totális operaélvezet)

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.