Két felvétel jött ki egyszerre a késõi Strauss-remekbõl, harminc év van köztük, lehet tanulmányozni az operai idõ múlását. Az egyik film, Solti György a Bécsi Filharmonikusokkal, Otto Schenk rendezésében (1977), a másik a zürichi Opera elõadása (2007) Franz Welser-Möst vezényletével, ez Götz Friedrich rendezésének felújítása (õ 2000-ben meghalt). A helyszín a frivol Bécs, száz évvel A rózsalovag ideje után, elszegényedett grófi család, lányaik közül Arabellát próbálják kiházasítani, Zdenkát fiúsítva dugdossák a társasági élet elõl. De jön Mandryka Szlavóniából, egy póri származású, dúsgazdag kifinomult, aki beleszeret Arabella fotójába, és egyéjszakás báli félreértés után boldog frigyre lépnek, sõt a hugica is megtalálja párját. A Solti-Schenk-filmen olyan az egész, mint egy megzenésített Szomory vagy Szép Ernõ, amibõl kihagyták a humort, pedig az Hofmannsthal librettójában is van. Szalonias unalom, többnyire szép hangokkal, a címszerepben a teljesen élettelen Gundula Janowitz, Mandrykaként a szláv medvét erõltetõ Bernd Weikl. Hangmúzeumként érdemes hallgatni - nézni nemigen.
Zürichben Renée Fleming triumfál: bájos (bár asszonyos, nem kislányos), okos és szép, személyisége sugárzik, varázsos finomsággal énekel. A jó kiállású Morten Frank Larsen mint Mandryka a felsõ regiszter kivételével jó hanggal és jó játékkal lep meg. Julia Kleiter igen ügyes Zdenka fiúszerepében, Sen Guo pedig a Fiákermilli jódlikoloratúráival remekel. A rendezésben van valami operettes, ami nem idegen a darabtól, és használ neki a mai környezet. Az is, hogy a lesajnált kétfelvonásos változatot játszszák - nem hiányzik a kihagyott húsz perc. Nem minden hang elsõ osztályú, mégis: élvezetes zene és operaszínház.
Mindkét kiadás: DECCA, Universal, 2008
Solti/Schenk: **** és fél (zenei színvonal)
Welser-Möst/Friedrich: **** és fél (totális operaélvezet)
