Szegény, nem tudott jóízű lenni - sajnálkozott száz éve Mikszáth a makacsul népszerűtlen pályatárs, Tolnai Lajos emléke felett, s a jelek szerint ilyesféle fátum nehezedik Nagy Lajos munkásságára is. Hiába gyanították róla már életében is, hogy a huszadik századi magyar próza kiemelkedő alakja, írásainak gorombán keresetlen, a gyomrot megfekvő őszintesége és szemhunyást sosem engedélyező, harapós humora bizony nem tette kedveltté személyét a szélesebb olvasóközönség köreiben. A tankönyvekbe ugyan bekerültek művei, ám az össznépi olvasmányélmények közé nem, s erős a gyanú, hogy a nevezetes Kiskunhalom is sokkal inkább idézett, mint forgatott kötet. Életművének ázsióját a menetrend szerinti évfordulók sem igen befolyásolták; Nagy Lajos hívei mindmáig csak felettébb szolid, bár minőségi kisegyházat alkothatnak a hazai irodalom más jeleseit övező kultuszok terebélyes árnyékában.
Meglehet, az egykori főmunkatárs helyzetén az idei, pompózusan burjánzó Nyugat-emlékév sem fog változtatni, ám a Réz Pál értő és recepcióbarát válogatásában frissen közreadott kötet legalább felkínálja számunkra a lehetőséget, hogy e kényelmetlen természetű, kesernyés klasszikushoz valamelyest közelebb férkőzhessünk. Mert hát Nagy Lajos valóban nem édesgeti magához az olvasót, mondatai sosem gyönyörű szépek és sosem muzsikálnak. "Elbeszélő művészete tiszta és józan" - olvashatjuk a találó Kosztolányi-értékelést a kötet hátlapján, s az idézet egy másik állítása még közelebb visz az örökkön korszerűtlen nagyság írói alkatához: "Szellemi élete középpontjában nem is a művészete van, hanem inkább az ítélet, az erkölcs, az igazságosság." Ezek körül forognak a kötet novellái is, s Nagy Lajos elvétve sem tesz engedményt. Világát zavarba ejtően életszerű ellenszenvek osztják meg: az úrnő utálja a cselédlányt és viszont (Próba a cukorral), a jóllakottak és az éhesek ősgyűlölsége kibékíthetetlen (A három éhenkórász), kopaszok és hajasok, farkasok és bárányok kerülnek itt szembe egymással. S bár e kétosztatú világban mindig tudható, hogy kit kísér az író dühösen korholó rokonszenve, azért idealizálásra, gügyögő szenvelgésre a gyengék és esettek sem számíthatnak.
Mi tagadás, ez a félreismerhetetlenül osztályszemléletű, mi több, osztályharcos társadalomrajz ma sem ingerlően csábító, ám Nagy íróemberi hitelét furcsa módon még a történelmi sorsfordulatok és a hasonlóan változékony kordivatok sem kezdték ki. A válogatás címadó novellája, a Razzia a torz uralmi viszonyokat visszájára fordító, súlyosan frivol remeklés, s majd mindegyik írásban megvillan valami e szarkasztikus, a társadalmi igazságtalanságokon vérig dühödt író időt és népszerűtlenséget álló művészetéből. Olykor felindult, s haragjában szinte már derűsen ötletesnek tetsző humorát nyugtázhatjuk, mint például a Kopaszok és hajasok világharca című novellában, ahol állandóan felülkerekedő, örökkön győztes ellenlábasáról így ír: "...a perbáliak és vörösváriak élethalálharcában, mint született szajoli, a perbáliak oldalán cigarettázott. Újságba ez alkalommal úgy került, hogy egy kiáltványt szerkesztett, melyben felhívta a még megmaradt emberiséget, hogy mindenki csatlakozzék vagy a perbáliakhoz, vagy a vörösváriakhoz, mert vagy-vagy, középút nincs. Időközben latinul is megtanulhatott, mert ezt a kifejezést is használta: Tertium non datur!"
Máskor meg azt a lelkes, már-már költői halmozást lelhetjük fel, amellyel egy-egy kulináris jelenséget, például és kiválólag a Sült Ökör büfé (A három éhenkórász) kínálatát göngyölíti az olvasó elé. Nem az ínyencfalatokon elvásott ízlelésű, jóllakott szerző kényelmével, komótosan akkurátus irályával, hanem a mindig éhes elbeszélő öngyötrő aprólékosságával. Mert az író hatalmas ét- és életvágya váltig kielégítetlen maradt, s miként feljegyezték, már csak akkor köszöntött rá az anyagi jólét, amikor ennek örömeit beteg öregemberként fikarcnyit sem élvezhette. Ez az ételre és erkölcsre, társadalmi igazságosságra és frusztrációktól ment' testiségre egyaránt kiterjedő vágy, ez a konok kielégítetlenség hajtja Nagy Lajos novelláit, s talán nem is szükséges komplett étkezéseket kihagynunk, hogy írásait élvezni, de legalábbis értékelni tudjuk.
Noran, 2008, 468 oldal, 2999 Ft
