Tavasszal 157 millió forintért kívánta eladni a Terézvárosi Önkormányzat a Hegedû utcában 2001-ben bezárt iskola épületét - egyelõre sikertelenül. A jogutódot, az utca túloldalára, egy felújított épületbe beköltözõ Terézvárosi Két Tannyelvû Általános Iskolát és Gimnáziumot tavaly megfosztották gimnáziumi tagozatától - minden tiltakozás ellenére. A régi épületbe - egy kissé a foglalt házakat idézve - a Tûzraktér költözött be, egy romkocsmánál jóval többet kínálva. A háromemeletes, leharcolt iskolaépületben - ahol a falakon még mindig ott árválkodnak a hajdani diákok rajzai - most a Balázs Béla Stúdió és a Pannónia Filmstúdió kísérleti filmjeibõl látható válogatás: a kínálat a játékfilm hosszúságtól az alig négyperces animációig terjed. A sörösrekeszeken ülve - minden teremben más film megy - olyan klasszikusokat lehet végignézni, mint Huszáriktól az Elégia vagy Sõth Sándortól a Szárnyas ügynök (benne Pajor, a Neurotik frontembere és Kistamás László). A funkciójuktól megfosztott terekben elsõsorban olyan filmek láthatók, amelyeknek témája/helyszíne egy mára már véglegesen eltûnt város, a hatvanas-nyolcvanas évek Budapestje. Utcák és terek, kocsmák és hidak, csövesek és szilveszteri mulatozók - eltûnt közösségi terekrõl, mára már talán nem is élõ emberekrõl tanúskodó emlékmorzsák. A lecsupaszított termekben pergõ képek azonban nem csábítanak nosztalgiázásra, inkább felerõsítik azt a vágyat, hogy újra birtokba vehessük a város mára már lepattant részeit, kiüresített helyeit és épületeit. A belvárost megfojtó ingatlan-panamákat is túl lehet élni, a romokon is nõhet virág. Nem kell megvárni egy atomtámadást - mint az a válogatás mottójául emelt Örkény-egypercest feldolgozó filmben is látható -, hogy elhiggyük: csak akarni kell, és Budapest újra a miénk lesz. Mert a múltat nem lehet végképp eltörölni.
Tûzraktér, VI., Hegedû u. 3., hátsó épület. Nyitva: 15-22 óra között, augusztus 30-ig
*****
