„Lassan meg kellene alapítani az Egymillióan a még több Cseh Tamás feldolgozás zenekarért csoportot” – egy zenészkolléga ironikusan így kommentálta a Facebookon a lemez megjelenését, és nekem is hasonló volt az első gondolatom. Persze a Cseh–Bereményi-életmű örök érvényű, így nem csoda, ha ennyi embert megihlet. Azonban a tisztelgések értékelésénél azt is figyelembe kell venni, mennyit adnak hozzá az eredetihez. Ha valaki csak korrektül eljátssza a számokat, az egy ponton túl egyszerűen kevés – pláne akkor, ha nemcsak élőben teszi, hanem egy egész stúdióalbumot szentel ennek a repertoárnak.
A Blue sPot lemezének erénye, hogy nagyon jól szól és csupa nagy sláger került rá (Budapest, A jobbik részem, Apa kalapja, Csönded vagyok, Illegalitásban stb.). De ebből adódnak a hiányosságai is: hallgatása közben nem lehet nem arra gondolni, hogy vajon miért is született meg, mi a létjogosultsága ennek a lemeznek? Az indoklás szerint az apropó egy jól sikerült koncert volt, ahol Cseh Tamás „harcostársai”, Földes László és Márta István is csatlakozott a zenekarhoz. Bárth János frontember ez után döntötte el, hogy felveszik a feldolgozott dalokat.
Bár unalmasnak nem nevezném a végeredményt, hiánypótlónak még kevésbé: nem érzem, hogy bármi pluszt adna, hacsak a teljes zenekaros hangszerelést nem tekintjük annak. Bárthnak még a hangszíne is hasonlít Cseh Tamáséhoz. Talán választhattak volna pár kevésbé ismert számot is a slágerek mellé, ebben a formában viszont nem más, mint egy ezerszer hallott best of válogatás.
Szerzői kiadás, 2020
