Lemez

Camille Thomas: Voice of Hope

  • - csk -
  • 2020. augusztus 16.

Zene

Tematikus koncertek és hanglemezek: zűrös ügy. Összeterelni tucatnyi olyan művet, amelyet az immanensen zenei (stiláris, műfaji, megszólalás-módbeli stb.) jellegzetességek helyett zenén kívüli szálak kötnek össze: például az, hogy mind a szerelemmel, az állatvilággal vagy az időjárással foglalkozik? Alapvetően idegen e művészeti ág hajlamaitól. A remény hangja, melyet a fiatal francia-belga csellista, Camille Thomas a Brüszszeli Filharmonikusok, valamint két karmester, Stéphane Denève és Mathieu Herzog társaságában jegyez, ilyen vállalkozás. A kiválasztott zenék köszönőviszonyban sincsenek egymással, az egész műsor kínos összevisszaság. Ravel és Gluck, Purcell és Bruch, Wagner és Dvořák, John Williams és Massenet, Donizetti és Bellini – ez így, együtt, elképesztően diffúz. A számok túlnyomó része eredetileg operaária vagy dal, amelyeknek énekszólamát szövegétől megfosztva, hangszeres dallamként halljuk – így az átlényegülés többnyire nem meggyőző. Ami a remény megjelenítését illeti: jó néhány olyan tétel akad itt Purcelltől Gluckig, amelyben nehéz felfedezni e lelkiállapot zenei kifejeződését. Ráadásul már megint olyan összeállítással van dolgunk, amely a koncepciója szerint egy nagyobb művet szór körül szeszélyesen különféle kisebb darabokkal. A nagy falat ezúttal Fazıl Say Never Give Up alcímű csellóversenye, melyet a szerző Camille Thomasnak írt. A szenvedélyes neoromantikus-folklorisztikus ihletésű koncert Say korábbi kompozícióihoz hasonlóan ismét csak arról győz meg, hogy a nagyszerű török zongoraművész lelkes, de nem érdekes zeneszerző. Viszont a zenekar kiválóan kísér, és Camille Thomas minden darabban osztályon felüli csellistának bizonyul, gazdag hanggal, makulátlan technikával, szuggesztív előadói stílussal. Ne adjuk fel tehát – a reményt.

Deutsche Grammophon

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.