Kisszámú magyarországi fellépéseinek egyikéhez kapcsolódva, jó pár évvel ezelőtt Nikolaus Harnoncourt közönségtalálkozón vett részt az MTA székházában. A pódiumbeszélgetés egyik emlékezetes pillanata volt, amikor az azóta elhunyt, korszakalkotó karmester és tudós a tánckaraktereknek az európai klasszikus zene fejlődésében játszott meghatározó szerepéről szólt. Erre néhányan bizonyára felkapták a fejüket, hiszen a táncokat hajlamosak vagyunk a „nagy zenék” tinglitangli melléktermékeinek tekinteni. Pedig nem így van: a tánc gesztus, magatartás, életszemlélet. Egy táncműfaj = egy világ.
Johannes Brahms a táncok két, egymással gyökeresen ellentétes fajtáját is művelte, hiszen egyrészt gazdag keringőtermést komponált (nemcsak hangszeres keringőket, de a vokális Szerelmi dalkeringők két sorozatát is!), másrészt életművének népszerű vonulatában kitüntetett helyet foglalnak el a délceg Magyar táncok. A francia-ciprusi zongoravirtuóz Cyprien Katsaris és kanadai kamarapartnere, Hélène Mercier olyan lemezt készített, amelyen a két repertoár folyamatosan keveredik, s így termékenyen konfrontálódik egymással.
Nagyszerű ötlet, aminek köszönhetően a felvételen a Nyugat minduntalan a Kelettel néz farkasszemet. De a kivitelezés is pompás: a két zongorista virtuózan, elegánsan, könnyedén játszik, bámulatos karaktergazdagsággal, ráadásul a Magyar táncokat a szokásos hatásvadász túlzások nélkül tolmácsolják – azzal a mértéktartó méltósággal, amely képes felmutatni e termés értékét.
Warner Classics, 2018
