Lemez

David Bowie: Glastonbury 2000

Zene

Évtizedek óta közismert tény, hogy a zeneipar számára nem létezik a halott rocksztár fogalma. David Bowie sem jelent kivételt: 2016. januári halála óta megjelent tőle egy válogatás, három bokszszett (a legutóbbi most októberben), és négy koncertlemez. Ezúttal a 2000-es legendás Glastonbury fesztiválos koncertet kapjuk meg, mely érdekes előtörténettel bír. Bowie azt megelőzően csak 1971-ben lépett fel a Worthy Farmon, aztán valahogy eltelt közel három évtized, az ezredfordulón viszont a főszervező Michael Eavis vonakodott egy 50 feletti előadót megtenni headlinernek. Végül beadta a derekát, és ma már egyáltalán nem jelent meglepetést, ha egy veterán zenész vagy együttes a fő fellépő Glastóban. Ahogy az a kiadvány bookletjéből kiderül, Bowie kifejezetten izgult a megmérettetéstől, de aztán művész és közönség sikeresen egymásra talált, és ez lett a fesztivál történetének egyik legemlékezetesebb koncertje. Pedig a nyitány nem az igazi: a jó­idulattal is csak középtempósnak nevezhető Wild Is the Wind ugyan remek dal, de indításnak érdemesebb lett volna mondjuk a jóval lendületesebb Rebel Rebelt választani. Aztán a China Girllel végérvényesen megkezdődik a slágerparádé, és Bowie (aki direkt a ’71-es frizurájával és ruhaszettjével állt színpadra) szerencsére egyetlenegy dal erejéig sem erőlteti „aktuális” albumát, az egy évvel korábbi Hourst.
A programból egyedül az 1997-es Little Wonder lóg ki a jungle-os ritmusaival; az életmű gazdagsága miatt viszont rengeteg klasszikus kimarad. De ez sem gond, hiszen itt van a Life on Mars, az Absolute Beginners, az Ashes to Ashes, a
Fame, az All the Young Dudes, a Starman, az Under Pressure és még sorolhatnánk. A végére jut két meglepetés: a Heroes és a Let’s Dance is szokatlan minimálverzióban indul – utóbbi abszolút lassú változatban, flamencogitárral – de aztán elnyerik jól ismert formájukat. Happy end.

Parlophone/Warner, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.