Lemez

Cedric Burnside: Benton County Relic

  • Soós Tamás
  • 2018. november 4.

Zene

„A dalok egy-két akkordból állnak, váltás nincs nagyon, és ettől az egyszerűségtől hipnotikus hatása lesz ennek a punkos bluesnak” – szakértett nekünk a múlt héten Ian Siegal a 
blues egyik különös válfajáról, a hill countryról, amely a Mississippi északi vidékén sarjadt ki, és olyan legendák pengették, mint Junior Kimbough vagy R. L. Burnside. Meg persze a komplett családfájuk, élükön Cedric Burnside-dal, aki már kiskamaszként apjával, a dobos Calvin Jacksonnal és nagyapjával, a már említett gitáros R. L. Burnside-dal turnézott; 40 éves korára négy „év bluesdobosa” díjat, egy Grammy-jelölést kapott, és azt a megtiszteltetést is begyűjtötte, hogy a Stack-O-Lee-t ízesen elmo­therfuckerező Samuel L. Jackson mögé pakolhatta a grúvokat az A lánc című bluesfilmben. Mindez persze említésre se lenne méltó, ha Cedric nem lenne akkora tehetség, mint a felmenői, de hát az, és ezen a verandáján megírt, de korántsem hintaszékben bagózós, hanem delejező bluesriffekkel teli lemezen lezserül vezeti át a hill countryt a 21. századba. A dobos Cedric, aki most végre gitárt ragad (rögtön elektromosat), a borotvaéles, 3-4 percig ismételt és tényleg valamiféle hipnózisba ringató gitárszúrásai­val azoknak kedvez, akik a bluestól valami pőre élet- meg halálélményt, vad szexepilt és a feldolgozhatatlan traumák kizenélését várják, miközben okosan azoknak is nyújt pár kapaszkodót, akik Jack White meg a Black Keys munkássága felől érkeznek a fekete népzenéhez. A kikezdhetetlenül erős Benton County Relic pont olyan, mint a borítón virító ferrotípia: időtlen bluest rejt, piszkosul vagány színekben.

Single Lock Records, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.