MaNcs 30. évf. 40. sz. (2018-10-03)
Napjaink Magyarországán kapásból harsány igennel válaszolhatunk az alcímben megfogalmazott kérdésre. De szükségszerű-e, hogy kultúrharc terepe legyen az építészet? A válasz erre már nem olyan magától értetődő.
Donald Trump idén januártól 30 százalékos vámot vetett ki a napelemekre és a mosógépekre, márciusban pedig az Egyesült Államokba importált acélipari termékek kaptak 25, az alumíniumtermékek pedig 10 százalékos tarifát. Nem sokkal ezután Washington 50 milliárd dollárnyi kínai termékre szabott ki vámot. A célba vett országok sem hagyták annyiban: ők is tarifákat emeltek, pár napja pedig újabb amerikai lépésekről kaptunk hírt.
A mind aggasztóbb nővérhiány enyhítésének egyik lehetséges megoldása a bérnővérek alkalmazása. Csakhogy még a sokadik 12 órát teljesítő bérnővérekkel együtt sincs meg a kellő számú ápoló az országban.
Nem nácik, hanem patrióták, nem idegengyűlölők, hanem az európai hagyomány védelmezői. Az új jobboldal nemzetközi mozgalma nem győzi ezeket a különbségeket hangsúlyozni – legalábbis a felszínen. Hogy szervezkedésük mélyén mi zajlik, azt Orbán Viktor újdonsült belga barátainak az esete világosan megmutatta.
A konzervatív luxemburgi képviselő évek óta bírálja Orbán Viktort és illiberális politikáját. Szerinte a Sargentini-jelentés szeptemberi elfogadása azt mutatja, hogy a pártcsaládban többeknél betelt a pohár, és a Fidesz még a következő választás előtt repülni fog az EPP soraiból.
Két kórust is vezet, zenét szerez, és sajátos előadói módszerekkel kísérletezik. 2011-ben megnyerte a T-Mobile zeneszerző- pályázatát, a ReZenét egy egyszemélyes kórusművel, amelyben a mély basszustól a szopránig mindent ő maga énekelt fel.
Kevés olyan zenekar akad e honban, amely olyan jóízűen, tenyérbemászó őszinteséggel és zavarba ejtő dallamossággal tolná a keserédes angolszász indie gitárzenét, mint a Felső Tízezer. Már a 2015-ben, közvetlenül megalakulásuk után felvett első albumuk, a Normális élet is remek darab, a tavalyi háromszámos EP pedig remekül ágyazott meg a most frissen kijött második nagylemeznek.
Egyik szupergruppját pihenőre küldte, a másikkal új lemezt ad ki. Szabó Lászlót a januárban búcsúkoncertet adó, progresszív rockos Grand Mexican Warlock pályafutásáról és az Apey-val alapított, grunge-os Trillion jövőjéről kérdeztük.
A címben szereplő helyen és időben (a 2011. évben), alig két órával egy 8 áldozatot követelő oslói autóbomba-merénylet után 77, a Norvég Munkáspárt (kb. szociáldemokrata párt) ifjúsági táborában nyaraló tinédzsert gyilkolt halomra egy zavaros gondolkodású, de korántsem elmebeteg náci. Ez volt Norvégia történetének legnagyobb békeidőben elkövetett tömeggyilkossága.
Értem és osztom is az alkotók lelkesedését az „anyag” iránt: a Secondhand a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics csodálatos, magyarul is olvasható könyveiből készült.
Szeptemberben elnyerte a Színikritikusok Díját A félelem megeszi a lelket takarítónőjéért, aki beleszeret egy bevándorlóba, a következő bemutatója pedig a Menopauza lesz. Sirályokról és férfiklimaxról, a NER tiltólistájáról és a színpadi vetkőzésről, az állami díjakról és a nagy száj előnyéről is beszélgettünk.
A csilivili körítés olykor elfeledtetheti velünk, de azért mégis tény: immár jó ideje a műveltségi vetélkedő a televíziózás beteg embere. Már a megjelölését is restellni, de legalábbis magyarázgatni szokás, hiszen kevés avíttabb kifejezés van a műveltségnél. Ráadásul nemcsak a szóval van nagy gond, hanem a tartalmával, azaz a tartalmatlanságával is, hiszen mára teljesen bizonytalanná vált, mit is lehet még közös tudásnak tekinteni. De hát ettől még vetélkedni kell, sőt muszáj, így aztán a műfaj rég elindult a dráma és egyszersmind a kabaré irányába.
A Kőszeg Ferenc cselédszobáját betöltő falfestményről sokan és sokszor írtak már, egy évtizede a Narancsban maga Kőszeg mondta el a mű keletkezéstörténetét (lásd: Secco, Magyar Narancs, 2009. november 5.). Most, hogy a Seccót restaurálták, az ünnepi hangulatban keletkezett újabb szövegek is fölidézik az 1970/71-ben készült műhöz kapcsolódó epizódokat. A Fugában rendezett konferencián az egykori szereplők elbeszélése mellett művészettörténeti, eszmetörténeti és a restaurálás folyamatát bemutató előadásokra is sor került. Így most csak vázolom a történeti részleteket, mert aktuálisabbnak tűnik az, ami nem feltétlenül olvasható le a popkultúra és a demokratikus ellenzék „újraszentelt kápolnájának” ikonográfiájáról.
A Luther kutyái olvasása közben fejben megírtam A magyar betegségirodalom története című összegző művet. Vagy legalábbis vázlatokat készítettem hozzá. Ha visszafelé haladunk az időben, rögtön itt van a Szilasi könyvén szerkesztőként dolgozó Darvasi László prózája, A legionella-füzet. Előtte Esterházy Péter írta meg a Hasnyálmirigynaplót. Nádas: Saját halál. A Hajnóczy-életmű mint egyetlen nagy alkoholizmuskönyv. Karinthy.
Bár a csillogó, aranybetűs könyvborító inkább gyanakvásra int, mintsem hívogat, ne akadjunk fenn az első benyomáson! Tim Marshall brit külpolitikai elemző most megjelent könyve nem az a tucattermék, aminek messziről, hunyorítva látszik, hanem igazi, nívós bestseller, kötelező olvasmány mindenkinek, aki egy mukkot is szeretne érteni abból, ami körülötte zajlik a világban.
A magyar holokauszt tragikus eseménysorának egyik jelentőségteljes epizódja volt, amikor 1944 nyarán és őszén 55 ezer magyar zsidót szállítottak Bécs környékére kényszermunkára. Az ő nyomaikat kerestük a császárvárosban, a Wiesenthal Intézet által meghirdetett nyilvános sétán.
Prágát még nem sikerült beérnünk, de az elmúlt években a magyar főváros lett a külföldről érkező legénybúcsú-turisták egyik fő állomása. Utazási irodák segítik, partihostelek várják őket, még ha nem is mindenki örül az érkezésüknek.
Impozáns és környezetkímélő elképzelések születtek az M0-s körgyűrű befejezésére, de a hiányzó északi és nyugati szakasz költségeit – például a tervezett alagutak miatt – még csak megbecsülni sem lehet. Az érintett települések komoly érdekérvényesítő képességű lakossága, de még inkább a szűkülő uniós források okán a projekt sorsa szerfölött bizonytalan.
A tengerentúlon tomboló opioidjárvány egyik fő okozója egy rendkívül veszélyes hatóanyag, amely Magyarországon sem ismeretlen.
Hol történtek nagy előrelépések, illetve hol topog még mindig egy helyben a szakma? Hol tart a Parkinson-kór és az epilepszia kezelése, és hol a sztrók elleni harc? A neurológia hazai szaktekintélyét kérdeztük.
A magyar őstörténettel, az írott források előtti korszakkal való foglalkozásnak nagy hagyományai vannak Magyarországon, ami a kommunista időszakban kétségkívül protestszándékkal is összekovácsolta az akadémiai kutatóintézeteken több okból – világnézetüknél, de leginkább képzettségüknél, életkoruknál fogva – kívül rekedteket, a hivatalos, egyébként valóban sokszor doktriner állásponttal elégedetleneket.
