Lemez

Loretta Lynn: Wouldn’t It Be Great

  • Mészáros Márton
  • 2018. november 4.

Zene

A countryzene királynője ötvennyolc éve futó karrierjének az egyik legmarkánsabb visszatérését éli meg, de nem csak új albuma megjelenése miatt. Az idén 86 éves előadó tavaly a Tennessee állambeli Hurrican Millsben lévő ranchán agyvérzést kapott, így a lemez premierjét és tucatnyi tervezett koncertet is le kellett mondania, sőt amikor már majdnem meggyógyult, csípőtörést szenvedett. Ezek a dolgok más megvilágításba helyezik a 2007 és 2016 között rögzített tizenhárom dalt tartalmazó albumot, így például az életteli Ain’t No Time to Go – amit Loretta a lányával, Patsy Lynn Russell-lel közösen írt – a stroke-ot követően reflektáltabb jelentéskörbe csúszott át. De a Wouldn’t It Be Great remek példája annak is, hogy a nashville-i zene legautentikusabb figurája, hogyan tudta idős korára megőrizni azt a hangot, ami olyan összetéveszthetetlen, mint az ujjlenyomat. A Ruby’s Stool című dal most is az örök lázadót helyezi előtérbe. Korábban Lynn több száma is feketelistára került, például az 1975-ös The Pillt hatvannál több rádió tiltotta be a fogamzásgátlás propagálása miatt. Ám azt senki sem gondolta volna, hogy ennyi idősen is arról fog énekelni, hogy miként önti bosszúból a hamutartó tartalmát annak a nőnek sörébe, aki a férjét próbálja elcsábítani. Amúgy az album dalainak egyszerű, de briliáns szövegei főleg arra futnak ki, hogy az anyaként és feleségként szerzett számos tapasztalatot fesztelenül osszák meg a hallgatóval. A ráadás meg az, hogy hallhatjuk: Loretta Lynn a régi slágereit, például az egykori listavezető Don’t Come Home a Drinkin’-t vagy az ikonikus Coal Miner’s Daughtert, fél évszázad távlatából tisztességesen el tudja énekelni.

Sony Legacy, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.