A countryzene királynője ötvennyolc éve futó karrierjének az egyik legmarkánsabb visszatérését éli meg, de nem csak új albuma megjelenése miatt. Az idén 86 éves előadó tavaly a Tennessee állambeli Hurrican Millsben lévő ranchán agyvérzést kapott, így a lemez premierjét és tucatnyi tervezett koncertet is le kellett mondania, sőt amikor már majdnem meggyógyult, csípőtörést szenvedett. Ezek a dolgok más megvilágításba helyezik a 2007 és 2016 között rögzített tizenhárom dalt tartalmazó albumot, így például az életteli Ain’t No Time to Go – amit Loretta a lányával, Patsy Lynn Russell-lel közösen írt – a stroke-ot követően reflektáltabb jelentéskörbe csúszott át. De a Wouldn’t It Be Great remek példája annak is, hogy a nashville-i zene legautentikusabb figurája, hogyan tudta idős korára megőrizni azt a hangot, ami olyan összetéveszthetetlen, mint az ujjlenyomat. A Ruby’s Stool című dal most is az örök lázadót helyezi előtérbe. Korábban Lynn több száma is feketelistára került, például az 1975-ös The Pillt hatvannál több rádió tiltotta be a fogamzásgátlás propagálása miatt. Ám azt senki sem gondolta volna, hogy ennyi idősen is arról fog énekelni, hogy miként önti bosszúból a hamutartó tartalmát annak a nőnek sörébe, aki a férjét próbálja elcsábítani. Amúgy az album dalainak egyszerű, de briliáns szövegei főleg arra futnak ki, hogy az anyaként és feleségként szerzett számos tapasztalatot fesztelenül osszák meg a hallgatóval. A ráadás meg az, hogy hallhatjuk: Loretta Lynn a régi slágereit, például az egykori listavezető Don’t Come Home a Drinkin’-t vagy az ikonikus Coal Miner’s Daughtert, fél évszázad távlatából tisztességesen el tudja énekelni.
Sony Legacy, 2018
