Lemez

Loretta Lynn: Wouldn’t It Be Great

  • Mészáros Márton
  • 2018. november 4.

Zene

A countryzene királynője ötvennyolc éve futó karrierjének az egyik legmarkánsabb visszatérését éli meg, de nem csak új albuma megjelenése miatt. Az idén 86 éves előadó tavaly a Tennessee állambeli Hurrican Millsben lévő ranchán agyvérzést kapott, így a lemez premierjét és tucatnyi tervezett koncertet is le kellett mondania, sőt amikor már majdnem meggyógyult, csípőtörést szenvedett. Ezek a dolgok más megvilágításba helyezik a 2007 és 2016 között rögzített tizenhárom dalt tartalmazó albumot, így például az életteli Ain’t No Time to Go – amit Loretta a lányával, Patsy Lynn Russell-lel közösen írt – a stroke-ot követően reflektáltabb jelentéskörbe csúszott át. De a Wouldn’t It Be Great remek példája annak is, hogy a nashville-i zene legautentikusabb figurája, hogyan tudta idős korára megőrizni azt a hangot, ami olyan összetéveszthetetlen, mint az ujjlenyomat. A Ruby’s Stool című dal most is az örök lázadót helyezi előtérbe. Korábban Lynn több száma is feketelistára került, például az 1975-ös The Pillt hatvannál több rádió tiltotta be a fogamzásgátlás propagálása miatt. Ám azt senki sem gondolta volna, hogy ennyi idősen is arról fog énekelni, hogy miként önti bosszúból a hamutartó tartalmát annak a nőnek sörébe, aki a férjét próbálja elcsábítani. Amúgy az album dalainak egyszerű, de briliáns szövegei főleg arra futnak ki, hogy az anyaként és feleségként szerzett számos tapasztalatot fesztelenül osszák meg a hallgatóval. A ráadás meg az, hogy hallhatjuk: Loretta Lynn a régi slágereit, például az egykori listavezető Don’t Come Home a Drinkin’-t vagy az ikonikus Coal Miner’s Daughtert, fél évszázad távlatából tisztességesen el tudja énekelni.

Sony Legacy, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.