Lemez

Cloud Nothings: Here And Nowhere Else

  • - szszcs -
  • 2014. május 24.

Zene

Dylan Baldi a húszas évei legelején járó, a legtöbb fotón klasszikus mamlaszként mosolygó fiatalember Clevelandből, aki talán csak akkor nézhetne ki még kevésbé rockosan, ha a szülei a szemüvegének egyik lencséjét belülről leragasztanák leukoplaszttal.

Noha a tornából felmentett rockfrontember intézményének évtizedes hagyományai vannak, azért ez mégiscsak komoly teljesítmény. Ahogy az is, hogy ez a nem sokkal korábban még lo-fisan bájos gitárpopban utazó srác csinálta meg a tízes évek első felének legjobb rocklemezét, a 2012-es Attack On Memoryt. A lehengerlő ritmusszekcióra, megátalkodottan vágtató, punkos-zajos gitárattakokra és Baldi kamaszosan túlfűtött ordibálására hangszerelt albumon ugyan semmi olyan nem volt, amit ne hallhattunk volna korábban a Mudhoneytól, a Nirvanától vagy a Replacementstől, ám ettől még felemelő érzés volt együtt kiabálni a lejátszóval, hogy "no future, no past" meg hogy "I need time to stay useless", és szomorúan konstatálni, hogy nem vagyunk a színpadon gitárral kaszáló fiatalok, akiket nagyon-nagyon feszít valami belülről. A Here And Nowhere Else pedig csak annyiban gyengébb az elődjénél, hogy itt már nincs min meglepődni. A megszólalás egyszerre hagyományőrző és időtlen, Baldi szenvedélyesen óbégat, a dob úgy szól, mint utoljára a Nevermindon, a számok egyik fele nemzedéki himnusz, a másik meg csak simán tökéletes popdal. Klassz, ha az ember huszonévesen csinál, mondjuk, egy menő start-up vállalkozást, vagy megnyeri az olimpiát, de azért a rockzenekarozásnál menőbb opció alighanem 2014-ben sincs.

Carpark, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.