Múlt szombaton piac-népszerûsítõ akció zajlott itt, német emeletes busszal: lakói a közvetlen demokrácia, a gyakori népszavazások üdvös voltát hirdetik évtizedek óta Németországot - és most éppen Délkelet-Európát - járva. A buszozást még Joseph Beuys kezdeményezte. Tekintettel a nagyszerû német zsír-, méz- és akciómûvész jóhiszemû aktivizmusa és a hazai tapasztalatok között feszülõ ellentmondásokra, inkább a rendezvény civilesen hangulatos mozzanatait figyeltem: ráutalásos zsíros és mézes kenyér, jó szándékok, társasjáték, ismerõsök, élõ zene. A civil bolhapiac kínálata nem jelentett komoly konkurenciát a tér kopott sétaútjain árusító - újabban a közterület-felügyelõk által valamiért újból megtûrt - hajléktalanoknak. Az õstermelõk és kofák pedig örülhettek a jó forgalomnak - már amennyiben az eseményre ellátogató haladó gondolkodású értelmiségiek valóban vásároltak is, miközben megmerítkeztek a tér kopottas hangulatában, kissé idegenkedve szemlélve a must- és murciárus gyanús küllemû palackjait. Remélem azért, hogy - nekünk, a törzsközönségnek - sikerült jó benyomást keltenünk. Kezdetben tartózkodva figyeltük a lelkes aktivistákat, érdeklõdõket, még egy-két "van ám, aki vásárolni szeretne" típusú szurkálódás is zaklatta a téblábolókat. Végül aztán feloldódott a hangulat, jól fogyott a cékla, az alma, a csécsi szalonna és a szilvalekvár, engem pedig éppen a kellõ mértékben töltött el az egészséges kisközösségies életérzés.
Bp. VI., Hunyadi tér, november 7.
****
