Zene

Itt voltak azok az arcok, akik annak idején a rock and rollban a legbrutálisabbat képviselték: Jerry Lee Lewis, Little Richard és Chuck Berry a Kisstadionban koncertezett. Ha negyven évvel hamarabb jönnek, lehet, hogy Vámosi János karrierje is másképp alakul. Most azonban csak egy Vasas-juniális hangulatú beindulgatásra futotta, fél ház előtt. Igaz, közülük a legfiatalabb, Little Richard is az idén tölti be a hatvanhármat, hármuk összéletkora pedig 193 év. Természetesen hakni sült ki a dologból.

Talán csak a Cápa című film indítása fogott meg ennyire, mint ennek a könyvnek a felütése, amiből értesülhettem, hogy volt egyszer egy ember "Budapest vőlegénye, a kockás báró, aki ifjan egyszer csalódott egy hölgyben, s attól kezdve csak városához volt hűséges, de ahhoz mindhalálig".

A tények olyanok, hogy elmenekülnek, ha tényfeltáró újságíró közelít hozzájuk. Ilyenkor fiókok, akták vagy szociográfiák mélyére húzódnak, alámerülnek, kibekkelnek, de ha elhúz a médiaveszély, előbújnak, és megtalálják a romákat. A romákat valahogy mindig megtalálják a tények, a sok individuális tényből előbb-utóbb közös sors lesz, amelyet talán akkor lehet jobbra fordítani, ha ők meg a többségi társadalom előbb-utóbb megismeri, milyen tények halmazából áll a romák sorsa.

A könyvvel konferenciaként találkozhatott először a közönség. A napi politikát és a holocaustot hangsúlyozottan mellőző, a zsidó szellemi gyökereket, a vallási tradíciókat, a zsidó-keresztény közös eszméket, a kulturális hasonlóságokat és különbözőségeket pedig szinte minden előadás során vállaló, az evangéliumi antijudaizmus és a talmudi irodalom antikrisztianizmusa elől sem kitérő Yahalom Zsidó Szabadegyetem és a honi zsidóság széles látókörrel szerkesztett kulturális lapja, a számos (belső) vitát is bátran vállaló Szombat szervezte a tanácskozást, ahol adódott izgalom és indulat, azonban a szakmai (és közönség-) siker még nagyobb volt. A "könyv népének" (Mohamed nevezte így) irodalmáról szóló könyv sajnos nem tartalmazza az akkori írói kerekasztal-beszélgetést (Hankiss Ágnes, Kornis Mihály, Kertész Imre, Mezei András, Kardos G. György), de stílusában, szerkezetében, szerkesztésében s jegyzeteiben több is, mint ami ott elhangzott.

E kérdés az egyik legismertebb menekülős, ha tetszik, üldözéses filmben, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című westernben hangzik el, nem is egyszer, sokkal inkább ismétlődően, nem is mindig hangzik, de ott van kimondatlan, fokozandó a dramaturgia feszültségét egyfelől, megvilágítandó az űzöttség mint létállapot rákosan burjánzó tébolyát másfelől.

köszöntöm olvasóinkat kéthavonta jelentkező mániámban. Számottevő elragadtatásra nem adódott ezúttal alkalom, de azért a Mahasz-listát verik ezek a lemezek is.

Ritkán hallani olyan esetről, hogy valaki ötvenévesen fogja magát, és mindenféle előzmény nélkül ír egy regényt. Bányai Miklós ezt tette, mi több: könyvét még ki is adták. A borító mindenesetre jól mutat, Magritte tükörbe néző férfija van rajta, az, aki magát látja hátulról. Ezt csak azért írom, mert ez a legérdekesebb a könyvben.

Gary Gilmore ifjonti éveit nevelőintézetben, börtönökben töltötte, mégsem lett az emberiség és a világ szégyene. Járása könnyed, fellépése impozáns, tekintete kíváncsi és csillogó, s mint minden tisztes polgár, munka után néz. S ahogyan azt kell, innen is, onnan is szép sorjában kirúgják. Szegény Gilmore lassan elveszti gyermeki báját, minden szépségét és értékét, amit eladdig magában hordozott. Gonosz lesz és kegyetlen, állati, undok pasi, iszik, mint a kefekötő, tör-zúz, öl, rabol és nyomorba dönt. Mit tehet az életben valaki, ha nem méri fel önnön korlátait? Nem sokat. Ha az eszményt pusztítja el, hitét rombolja le, ha korlátoltságának esik áldozatul, ő maga is gyilkossá válik. Hóhér legyen, vagy áldozat? Nincs kompromisszum. Eleve elrendeltség, amerikai determinizmus, amerikai charmeur tündöklése és bukása amerikai módra. A hóhér dalát Norman Mailer akkor írta, amikor több USA-béli államban, köztük a mormonok lakta Utahban visszaállították a halálbüntetést. Gary Gilmore-t a vallási fanatikusok szándékosan elkövetett emberölés vádjával ítélik el, és 1979-ben ki is végzik.

Az Arab-félszigeten élő beduin arab törzseket Mohamed az iszlám égisze alatt eggyé olvasztotta, majd az ő halála után követői az új vallással hódító utakra indultak, és elfoglalván Ázsia, Afrika és Európa bizonyos részeit, megalapították az iszlám birodalmat, ami a történelem folyamán olyan különböző államokra esett szét, amelyek a mai nemzetközi politika és gazdaság aktív résztvevői. Összefoglalva ez Az arabok története.

Le a kalappal! Íme egy film, mely oktat, nevel és a közönség szókincsbővítésének feladatát is szívén viseli. Tudod, mi az az oxymoron? Ha nem, kérdezd meg Juliant, a pitbullképű amatőr nyelvészt, akit egyébként egyesek meggondolatlan pillanataikban Julie-nak titulálnak, ami rázós dolog, hisz´ ez egy érzékeny fickó, aki az ilyen beceneveket duzzogás helyett herehormonnal dúsított hévvel honorálja. Julian, mellesleg a jó apa példaképe, aki imádja tejszagú fiát ringatni, tudja, hogy "finom menhely", az egy oxymoron. Mondhatnánk, hogy "angol akciófilm": dettó.

Túl vagyunk rajta. Négy hét alatt négy world music-fesztivál, ez ugye nem hangzik rosszul. A WOMUFE-val induló, majd a Zene Ünnepével folytatódó sorozat a Kaláka-dzsemböri után a Világzenei Vándorfesztivállal tért nyugovóra. Ha beszorzom, minimum tizenötezer tuti rajongó. Már csak a rádiót kell bevenni, és a lemezboltokba állítani pár fegyverest - lesz itt még világzenei élet, akárki meglássa.

Marsalis, Garrett, Redman, Carter -- megint egy csomó jelképes név az amerikai szaxpiacon. Mondhatni befutott egy nemzedék, melynek tökéletes a képzettsége és vonzó pofára is, nem szúr szemet a privát szférában, és könnyedén eligazodik úgy a hagyomány, mint a marketing útvesztőiben. Õk lehetnének a jazz yuppie-jai, ha a falra akarnám festeni.

A reggae spanyolból átvett latin szó. Jelentése: királyi zene. Uralkodói évente tiszteletüket teszik egy kis osztrák faluban. Sunsplash fesztivált 1985-ben rendeztek először Wiesenben, azóta kinőtte egyszeriségét: tavasz- és nyárzáró bulit is tart.

Az ausztrál Extreme Music a kortárs kísérleti és ambienttörekvések egyik legjobb közreadója. Régóta foglalkoztat már, hogy egy kis hírverést csináljak kiadványaiknak; és most, hogy a Mafioso Records vállalkozott a terjesztésükre, az apropó is adott. A kiadó közel évtizedes pályafutása alatt mintegy negyven albumot adott ki, a Narancs keretei között persze meg kell elégednünk néhány sarokpont említésével.