Gary Gilmore ifjonti éveit nevelőintézetben, börtönökben töltötte, mégsem lett az emberiség és a világ szégyene. Járása könnyed, fellépése impozáns, tekintete kíváncsi és csillogó, s mint minden tisztes polgár, munka után néz. S ahogyan azt kell, innen is, onnan is szép sorjában kirúgják. Szegény Gilmore lassan elveszti gyermeki báját, minden szépségét és értékét, amit eladdig magában hordozott. Gonosz lesz és kegyetlen, állati, undok pasi, iszik, mint a kefekötő, tör-zúz, öl, rabol és nyomorba dönt. Mit tehet az életben valaki, ha nem méri fel önnön korlátait? Nem sokat. Ha az eszményt pusztítja el, hitét rombolja le, ha korlátoltságának esik áldozatul, ő maga is gyilkossá válik. Hóhér legyen, vagy áldozat? Nincs kompromisszum. Eleve elrendeltség, amerikai determinizmus, amerikai charmeur tündöklése és bukása amerikai módra. A hóhér dalát Norman Mailer akkor írta, amikor több USA-béli államban, köztük a mormonok lakta Utahban visszaállították a halálbüntetést. Gary Gilmore-t a vallási fanatikusok szándékosan elkövetett emberölés vádjával ítélik el, és 1979-ben ki is végzik.
A regény cselekménye valós eseményen alapul, noha látszólag képzelt riport. A benne megjelenő szenvedélyek mindnyájunkat fenyegetnek, s azt fejezik ki, hogy embertelen módon szent ügyet sem lehet szolgálni, önmagunk feláldozásával sem, hogy az ellenőrizetlen hatalom önmagában kórokozó, hogy bárddal szolgálni isten parancsára sem lehet.
A fiú evangéliumát magától a Mestertől halljuk. Az amerikai irodalom "fenegyereke" Jézus bőrébe igyekszik belebújni, ám a mű alapkérdése, mint minden Mailer-regényben, ugyanaz az opponens bíráskodás. Nem az istenfélő ács riadalma teremt elevenséget, hanem a sátán tiltakozása: "De mikor árad ki ránk a lélek? Atyád téged küld előre, hogy nemesítsd meg az emberek szívét, amikor az ő szívére vastagon száradt rá az Általa lemészároltak vére. Az Általa teremtettek iránt érzett szeretete belefullad az átkaiba. Lenyűgözőek ugyan a szeszélyei, mégsem elégítik a vágyát. Szavai elárulják, mennyire rajong azért a nagyságért, amit színleg megvet."
A könyv fülszövege szerint "olyan embernek a beszámolóját élhetjük át bensőségesen, akit nem engednek megállni az útján a látomások, amelyekben részesül, a prédikációk, amelyeket tart, és a csodák, amelyeket véghezvisz mindaddig, amíg elérkezik erőinek apokaliptikus végéhez". Másfelől inkább egy nagy indulat áll bosszút az emberi nemen, a hitetlenség bosszúja, amúgy Mailer módra, amiről nehéz eldönteni, hogy a fásultság gyengesége-e vagy a kétkedés vaskos bátorsága.
Bánáti Andrea
Európa Könyvkiadó, 1998
