World music: szeretettel

  • 1998. július 23.

Zene

köszöntöm olvasóinkat kéthavonta jelentkező mániámban. Számottevő elragadtatásra nem adódott ezúttal alkalom, de azért a Mahasz-listát verik ezek a lemezek is.
köszöntöm olvasóinkat kéthavonta jelentkező mániámban. Számottevő elragadtatásra nem adódott ezúttal alkalom, de azért a Mahasz-listát verik ezek a lemezek is.

Shane MacGowan + The Popes: The Crock of Gold. Lassacskán hét éve, hogy Shane és a Pogues szakítottak, volt egymással bajuk épp elég. Ha sarkítanék, azt mondanám, kipiálta magát abból a bandából. Lekésett pár bulit, alkalmasint összeesett - az ilyen pasira mondják, hogy nem lehet rá számítani, tiszta sor. Shane-nek tuti helye volt a süllyesztőben, de nagyon szerethette az isten, megkapaszkodott. Hallhattuk a Dublinersszel, Nick Cave-vel és Van Morrisonnal, sőt. ´94 Szent Patrick napján már új zenekarával tetőzte a nemzeti illuminációt. Ezek a pápák ott folytatták, ahol a Pogues kezdte: zömmel ír tradicionálisok - punkos éllel, beindulva, kocsmásan. (Hanem a Pogues ugyancsak megereszkedett közben, az utolsó alapító tag tavalyelőtt szállt ki, azóta semmi hír.) A - Pepsi Szigeten augusztus 7-én élőben is hallható - Crock of Gold a második albumuk, alapjában Shane-szerzemény. S bár kacsingat a jódli, a dub és a country felé is, azért az íze a nagymama konyhájából való; az tűnik ki legfeljebb, hogy könnyebben emészthető. (ZTT Records/SPV) ***

Hector Zazou: Lights In The Dark. A francia billentyűs szerzőt, Hector Zazout ismerjük, ha ismerjük; 1985-ben a zaire-i Bony Bikaye-jel koncertezett nálunk. Három lemezt készítettek együtt, aztán Zazou felhagyott a saját darabokkal, és egyre mélyebbre pörgött a tradicionális zenék feltárásában. Követte Rimbaud nyomát (Sahara Blue), megmerítkezett a Jeges-tengerben (Songs from the Cold Seas), s most legutóbb a szakrális kelta dalokhoz fordult.

Ezek a dalok a kereszténység terjedésével nyerték el ma ismert formájukat, némelyikük éppúgy fennmaradt latin, mint régi ír nyelven. Alapjában két témakörre, altatókra és siratókra bonthatók, mögöttük, mintegy kulcsfiguraként, Mária boldogságával és fájdalmával. Mentesek a harsány hozsannától, és Zazou hangszerelése, szereposztása is a személyességet emeli ki: visszafogott, intim dalokat hallhatunk ír sztárok (Katie McMahon, Breda Mayock, Lasairfhiona Ni Chonaola) és a Zazou baráti kör hírességeinek (többek közt Peter Gabriel, Mark Isham, Brendan Perry, Ryuichi Sakamoto) prezentálásában - félek, egy kicsivel többet is... (Detour/Warner) ****

Amaro Suno: Álom a szememen. Egy negyedik éve működő roma folkzenekar debütáló albuma. A viszonylag rövid curriculum kelet-magyarországi gyűjtésekről és egy Ki mit tud?-különdíjról árulkodik; mi több, a most megjelent Strictly Worldwide ´98 válogatáson ez a társaság képviseli Magyarországot. Gratulálunk. Az Amaro Suno élből megtalálta a maga összetéveszthetetlen helyét a roma palettán, karakteres délszláv és görög színeket festve tamburáikkal. Kiforrott és becsületes anyaggal állt elő, mely ha uralkodik is az érzelmein, azért a javallott áruk fórumából való. (Fonó Records) **** alá

Mísia: Garras Dos Sentidos. "Megtört lelkek / elveszett éjszakák / különös árnyak a mór negyedben. / Egy kurtizán énekel / gitár sír / hamu és tűz / fájdalom és bűn. / Mindaz, ami van / mindaz, ami szomorú / az mind a fado" - énekelte Amália Rodriguez, az első nagy fadosztár úgy negyven évvel ezelőtt. Lisszabon zenéjéről eddig a Madredeus íratott velünk; emlékszünk, ugye: a szó a sorsból, a zene az afrikai gyarmatosításból és a portugál versformákból eredeztethető. Mísia az elmúlt két-három esztendőben futott be: "A fado új hangja - olvasni róla -, aki a nagy Amália Rodriguez követőjeként új életet lehelt a fadóba."

Mísia persze szerencsésebb körülmények között pottyant a világra. Míg Amália narancsot árult az anyukájával, Mísiával tangót és sanzont hallgattatott balerina anyukája, nem beszélve a nagymamáról, aki maga is ünnepelt énekesnő volt egykor. Szóval így könnyű, de ettől még Mísia valóban hozzátette a fadóhoz a magáét. Kortárs portugál költők, Agustina Bessa Luis, Mário Claudio, Fernando Pessoa, Lídia Jorge szövegeire olyan dalok születtek, melyekben a fado szokásos melankóliája szokatlan erejű versekkel - és szokatlanul éles, meztelenebb előadásmóddal párosult. "Azt hiszem - így Mísia -, egy női hang több érzelmet tud kifejezni, mint a férfiaké, hiszen a nők nem félnek sírni." Hát nem tudom. Meg lehet próbálni. (Detour/Warner) ****

Ifang Bondi: Gis Gis. Kis ország Gambia, leginkább a mogyorófogyasztók jegyzik, ám vezető zenekarában mintha koncentrálódott volna Nyugat-Afrika minden megpróbáltatása és öröme, a valamikori Manding birodalom emléke és az európai érvényesülés vágya. Az Ifang Bondi Hollandiában tanyázik, ott jelent meg öt albuma, de - bár semmi baja a gitárral s úgy egyáltalán az elektronikával - nem enged a huszonegy húros korából, a balafonból és a beszélő dobból. Úgy tánczene ez, hogy közben kőkemény tradíció; ezen a borotvaélen nagyon kevés zenekar táncol ilyen könnyedén. Azt mondják rá, afromanding sound: belefér a mandingo-, a wolof- és a fulakultúra; én mégsem a gyűjtést, inkább a teremtést emelném ki: az Ifang Bondi egy külön bejáratú, összetéveszthetetlen Afrikát alkotott. S bár előző albuma, a Daraja mélyebbre szippantott, beavatóul megbízható a Gis Gis is. (MW Records) ****

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.