film - A MESTERGYILKOS

  • - kg -
  • 2011. április 7.

Zene

Arrivederci Napoli - így búcsúzott 1972-ben Jan-Michael Vincent Nápoly városától, s miközben csalfa mosoly játszott szája szegletében, lopva azt figyelte, hat-e a méreg Charles Bronson poharában. A méreg hatott, Bronson fájdalmas halált halt, de Vincent se húzta sokáig.
Arrivederci Napoli - így búcsúzott 1972-ben Jan-Michael Vincent Nápoly városától, s miközben csalfa mosoly játszott szája szegletében, lopva azt figyelte, hat-e a méreg Charles Bronson poharában. A méreg hatott, Bronson fájdalmas halált halt, de Vincent se húzta sokáig. Még a vége fõcím elõtt robbanás zaja verte fel Los Angeles csendjét - a hidegre tett mestergyilkos a síron túlról is utánanyúlt az elbizakodott tanítványnak. Kifürkészhetetlen egykedvûségével és élénkpiros házikabátjában Bronson tisztességgel helytállt a hetvenes évek bérgyilkosos mezõnyében, s bár akadtak nála is menõbb alakok, mint a szakma polgári tagozatát képviselõ Max von Sydow (A keselyû három napja), A mestergyilkos c. korabeli bronsoniádára így is jó szívvel lehet emlékezni. Ha másért nem is, a teljes fõszereplõgárdát pokolra küldõ lezárásért. Adhatnánk persze az értetlent ezerrel, hogy mi szükség volt A szállító 23. részéhez a Bronson-film sztorijára (amikor A szállító 22 cselekménye is megtette volna), de nem adjuk. A lényeg, hogy A mestergyilkos remake-jében Jason Statham bronsonkodik, de sem Nápolyig nem jut el, csak a filmiparnak adókedvezményekkel kedveskedõ New Orleansig, sem pedig a piros házikabátig, ami pedig kedves fõhajtás lett volna az eredeti elõtt. A sztori is csak abban követi az eredetit, ami már az eredetiben is máshonnan lett másodfelhasználva. Innovációként legfeljebb egy bõröndfogantyú érdemel említést, melyet - mielõtt felkenõdne valami késõn fékezõ gépkocsira - egy statiszta ránt elõ komoly testi sértés szándékával.

Forgalmazza a Fórum Hungary

* és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.