film - A MESTERGYILKOS

  • - kg -
  • 2011. április 7.

Zene

Arrivederci Napoli - így búcsúzott 1972-ben Jan-Michael Vincent Nápoly városától, s miközben csalfa mosoly játszott szája szegletében, lopva azt figyelte, hat-e a méreg Charles Bronson poharában. A méreg hatott, Bronson fájdalmas halált halt, de Vincent se húzta sokáig.
Arrivederci Napoli - így búcsúzott 1972-ben Jan-Michael Vincent Nápoly városától, s miközben csalfa mosoly játszott szája szegletében, lopva azt figyelte, hat-e a méreg Charles Bronson poharában. A méreg hatott, Bronson fájdalmas halált halt, de Vincent se húzta sokáig. Még a vége fõcím elõtt robbanás zaja verte fel Los Angeles csendjét - a hidegre tett mestergyilkos a síron túlról is utánanyúlt az elbizakodott tanítványnak. Kifürkészhetetlen egykedvûségével és élénkpiros házikabátjában Bronson tisztességgel helytállt a hetvenes évek bérgyilkosos mezõnyében, s bár akadtak nála is menõbb alakok, mint a szakma polgári tagozatát képviselõ Max von Sydow (A keselyû három napja), A mestergyilkos c. korabeli bronsoniádára így is jó szívvel lehet emlékezni. Ha másért nem is, a teljes fõszereplõgárdát pokolra küldõ lezárásért. Adhatnánk persze az értetlent ezerrel, hogy mi szükség volt A szállító 23. részéhez a Bronson-film sztorijára (amikor A szállító 22 cselekménye is megtette volna), de nem adjuk. A lényeg, hogy A mestergyilkos remake-jében Jason Statham bronsonkodik, de sem Nápolyig nem jut el, csak a filmiparnak adókedvezményekkel kedveskedõ New Orleansig, sem pedig a piros házikabátig, ami pedig kedves fõhajtás lett volna az eredeti elõtt. A sztori is csak abban követi az eredetit, ami már az eredetiben is máshonnan lett másodfelhasználva. Innovációként legfeljebb egy bõröndfogantyú érdemel említést, melyet - mielõtt felkenõdne valami késõn fékezõ gépkocsira - egy statiszta ránt elõ komoly testi sértés szándékával.

Forgalmazza a Fórum Hungary

* és fél

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.