Kiállítás - Élet a peremen - Erdélyi Gábor: Tér fokán

Zene

Az Art Universitas program keretében létrehozott - azaz az egyetemi felújítások, új épületek mellett a beruházás egy százalékát kitevő összegre támaszkodó, pályázati úton és komoly zsűrizésen átesett - művek ár-érték arányait vizsgáló hivatalos eljárás eredményeképpen megszaporodtak a kortárs képzőművészet elleni internetes bejegyzések. Ezek ugyanazokat az untig ismert közhelyeket szajkózzák. Az érthetetlenség (az absztrakció) elutasítása és a közízlés (a figurativitás) felmagasztalása mellett igen gyakran kétségbe vonják a művészek technikai tudását (harsányan hirdetve, hogy "ilyet a majom, a gyerek vagy akár egy szobafestő is képes csinálni!"), nem beszélve a művek értékéről szóló, a művészeti piac működését totálisan semmibe vevő furcsa nézetekről. A kipécézett áldozatok között volt egy monokróm festmény is - pedig az ilyen típusú festményekből igen nehéz politikai állásfoglalásra következtetni, nem beszélve arról, hogy a monokróm és minimalista tendenciák nemigen divatosak a feltörekvő festőnemzedék körében sem.

Az Art Universitas program keretében létrehozott - azaz az egyetemi felújítások, új épületek mellett a beruházás egy százalékát kitevő összegre támaszkodó, pályázati úton és komoly zsűrizésen átesett - művek ár-érték arányait vizsgáló hivatalos eljárás eredményeképpen megszaporodtak a kortárs képzőművészet elleni internetes bejegyzések. Ezek ugyanazokat az untig ismert közhelyeket szajkózzák. Az érthetetlenség (az absztrakció) elutasítása és a közízlés (a figurativitás) felmagasztalása mellett igen gyakran kétségbe vonják a művészek technikai tudását (harsányan hirdetve, hogy "ilyet a majom, a gyerek vagy akár egy szobafestő is képes csinálni!"), nem beszélve a művek értékéről szóló, a művészeti piac működését totálisan semmibe vevő furcsa nézetekről. A kipécézett áldozatok között volt egy monokróm festmény is - pedig az ilyen típusú festményekből igen nehéz politikai állásfoglalásra következtetni, nem beszélve arról, hogy a monokróm és minimalista tendenciák nemigen divatosak a feltörekvő festőnemzedék körében sem.

Erdélyi Gábor a kilencvenes évek közepe óta készít egyedi hangú, monokrómnak tűnő minimalista festményeket, melyeken a finoman megfestett felületek szinte észrevehetetlen színbeli módosulásai, továbbá a van és a nincs határán egyensúlyozó rejtett motívumok dominálnak. A képek koncentrált, meditatív tere sosem elidegenítően hideg, hanem érzékien játékos; az egészen apró részletek, a visszafogott fakturális hatások végtelen szabadságot sugároznak. A Raiffeisen Galériában látható kiállítás egy, az életműben időről időre felbukkanó művészeti/elméleti kérdés - a festmény és a keret, a vászon és a ráma, a lehatárolt tér és a külvilág viszonyát körüljáró probléma - "megoldásainak" újabb állomása. Már egy korai, 1994-es objektje is a szegély kérdésével foglalkozott, a diplomamunkájaként elkészített sorozatban pedig a képformátum síkbeli jellegzetességének megtörésére törekedett: a vásznat "elmozdította", és bebújtatta a vakkeret lécei közé. A most bemutatott művek legközelebbi rokona, a Harmat sorozat 2001-ben készült: itt a látszólag egyneműen megfestett monokróm vásznak felső szélén parányi üvegcseppek sorakoztak.

A tárlat három egységre tagolódik. A Nincs címe sorozatból hat darab "hámozott" festmény szerepel. A "téma" a harminc-negyven centi széles szürke képek már-már barokkosan vad színekben tobzódó, hol fél centiméternyi, hol még ennél is keskenyebb kerete. Ez a senki földjén egyensúlyozó peremvilág pedig nem más, mint a többrétegű színes alapozás után az éleken sniccerrel körbevágott, felfejtett és eltávolított festékrétegek maradványa, a festmény hűlt helyének nyoma, az elbontott múlt jele. De még inkább a szélek pozíciójának kiemelése, a határvidék önállóságának hangsúlyozása, a semmit körülölelő lényeg vizuálisan megfogható ábrázolása.

E képek értelmezési tartományait a művekről készült fekete-fehér lírai filmetűdök bővítik tovább. A fél percnél nem hosszabb lassú svenkek mozgásba lendítik a statikus képeket, s a fények és árnyékok átlós, függőleges vagy vízszintes mozgása különös jeleket ró a monokróm felületekre. A szűkítéssel és árnyékolással többek közt létrejön egy hommage-mű, felidéződik a malevicsi négyzet képe, a művész és a kamera árnyéka pedig előhívja a teremtés gesztusát, a kép terén mindig kívül maradó, az isteni alkotást ismétlő művész képét. A legérdekesebb az a két szkeccs, amely a képhez mint tárgyhoz közelít. Míg a szinte a semmiben lebegő, felülről fényképezett, mellékesnek tekintett élek különös alakzattá állnak össze, a lassan oldalazó kamera egy olyan látószöget közvetít, melyben folyamatosan átfordul a keret által érzékelt kép határa, viszonylagossá és megfoghatatlanná válik, hogy hol is található valójában maga a mű: az éleken vagy a festmény által vetett árnyékon? Meddig tágítható a kép belső tere, hol van a festmény határa? Mi tartozik mihez, miként tud az alig valami, a vékony perem végtelenné válni?

Ha e festményeket egyfajta egyensúlygyakorlatnak tekintjük, a művek harmadik csoportja maga az alig látható akrobatikus mutatvány. Négy fehér dobozkeretben egy-egy képeslap méretű fotót, szürkésfehér képet láthatunk egy alapozott vászon felületéről. Az egészen kicsiny, a keretezett vásznat megidéző képek sarkain pedig pasztás állagú, igen apró, szinte már csak nagyítóval látható kinövések, a gombostű fejéhez hasonlító képtárgyak találhatóak. Miniatűr háromdimenziós szobrok, a sarkok önálló életre kelt folytatásai. Úgy tűnik, Erdélyi átjutott a tű és a tér fokán, leküzdötte a lehetetlent. A megfoghatatlanul finom, érzéki művekbe konceptuális báj keveredik, a pirinyóságot látjuk piedesztálra emelkedni. Erdélyi technikailag tökéletes minimalista alkotásai pedig gyönyörűen példázzák, hogy igenis van élet a peremen.

Raiffeisen Galéria, Budapest V., Akadémia u. 6. Nyitva: május 1-jéig

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.