Thomas Balmés filmje mind a tudományos attitûdöt, mind a leíró-részletezõ hozzáállást nélkülözi, amikor a Föld négy különbözõ pontjára született bébik elsõ évét követi. A kísértõ aranyoskodást sikerrel elkerülve inkább fázisokat látunk, semmint folyamatokat, s a látottak legfõbb szervezõelve a párhuzamosságokban megmutatkozó különbségek - nem is bemutatása, hanem - átélhetõvé tétele. A namíbiai szavanna, a mongol sztyeppe, az amerikai nagyváros (San Francisco) és a japán gigapolisz (Tokió) egészen más tapasztalatokat kínál a világot felfedezõ piciknek. S bár mind a szülõk szeme fénye, és látható szeretet övezi õket, a cseppet sem tolakodóan felvett történések szavak nélkül is világossá teszik a jól ismert különbségeket, amelyekre mégis rá kell csodálkoznunk. Ahogy az afrikai kislány zavartalanul tömi a szájába a port, ahogy a még járni sem tudó mongol kisfiú már a kecskegida hátára pattanna, ahogy a természetet csak képeskönyvbõl ismerõ amerikai kislánynak gügyögnek a new age-es bölcsõdében a földanyáról, ahogy a japán kislánynak már egyévesen logikai játékot adnak a kezébe - az minden verbális kiegészítés nélkül pontos leírását adja nem csak az õ gyerekkoruknak, de a társadalom minõségének is, amibe születtek.
A Budapest Film bemutatója
****
