Emberünk némi famegmunkálás és pár akkordnyi komolyzene együttes hatására mégis beleszeret - mással legalábbis nem lehet magyarázni a meglepõ érzeményt, hõseink ugyanis alig beszélnek, ha mégis, akkor olyanokat mondanak, hogy "veszek festéket az ablakhoz", hosszú csend, "glicerinest vegyen", még hosszabb csend, "jó", majd mindenki megy a dolgára. Lassan, de biztosan bontakozó szenvedélyükrõl szavak helyett az eltitkolt tekintetek, az apró, tétova mozdulatok, a bátortalan érintések mesélnek. Történetük nem sok meglepetést tartogat, mégsem válik unalmassá - részben a nagyszerû színészi játék, részben a romantikusfilm-szabályzat elhagyása miatt. Mintha nem is filmet néznénk, hanem egy kulcslyukon lesnénk valami nagyon intim dolgot, ami biztosan nem ránk tartozik. Nincs drámázás, nincsenek nagy szavak, sem búgó hangú vallomások. Kicentizett szerkezet sincs; csak úgy történnek a dolgok, minden esetleges. A "szeretlek" szó párszor elhangzik ugyan, de sosem ott, ahol várnánk, csak a reggeli kávé mellé bekészített rutinként. A háromszög tagjai ugyanazzal a hallgatag melankóliával fogadják az egész életüket felbolygató történéseket, mint az ablakkeret elkorhadásának tényét. Az ácsmunkáról lényegesen több szó esik, mint a kapcsolatokról - azok csak mintegy mellékesen folydogálnak a semmibe. A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója **** és fél
Figyelmébe ajánljuk
A Sráckor rendezője készített filmet a zeneszerzőről, aki snassznak találta Molnár Ferencet
A Blue Moonban az év talán legjobb alakítását láthatjuk Ethan Hawke-tól, aki a tragikus sorsú zeneszerző, Lorenz Hart bőrébe bújt.
Közfoglalkoztatottak gyűjtötték az aláírást a Fidesznek Csörögön
„Az a fajta hamis technológiai fejlődés, amit az OpenAI hajszol, csak a profitot célozza”
Elhunyt politikusa után nem delegál parlamenti szószólót a hazai románság a törvényhozásba
Jön a bolond!
- - turcsányi -
William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.
Út a féktelenbe
Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.
Cica az istállóban
„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.
A hegyek hangja
„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.
A jóság hímpora
Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

