kiállítás - CY TWOMBLY: SENSATIONS OF THE MOMENT

  • - banza -
  • 2009. július 30.

Zene

Noha az 1928-ban a Virginia állambeli Lexingtonban született, az ötvenes években Bostonban és New Yorkban tanult, 1957-ben végleg Olaszországban letelepedett képzőművész egyike a kortárs legnagyobbaknak, ha jól tudom, kiállítása még soha nem volt Magyarországon. Ausztriában is most mutatkozik be, igaz, mindjárt egy retrospektív tárlattal; és ez még a Twombly-szakértőknek is kínál újdonságot, három képet a művész egyenesen ide készített, és nem egy fénykép vagy festmény akad, mely még soha nem szerepelt a nyilvánosság előtt.
Noha az 1928-ban a Virginia állambeli Lexingtonban született, az ötvenes években Bostonban és New Yorkban tanult, 1957-ben végleg Olaszországban letelepedett képzõmûvész egyike a kortárs legnagyobbaknak, ha jól tudom, kiállítása még soha nem volt Magyarországon. Ausztriában is most mutatkozik be, igaz, mindjárt egy retrospektív tárlattal; és ez még a Twombly-szakértõknek is kínál újdonságot, három képet a mûvész egyenesen ide készített, és nem egy fénykép vagy festmény akad, mely még soha nem szerepelt a nyilvánosság elõtt.

Noha kétségtelenül absztrakt, Twombly bizonyos értelemben irodalmi képzõmûvész. Nemcsak azért, mert képein köztudottan nagy szerepet játszik a betû, az írás, hanem azért is, mivel képei olykor egészen irodalmi ihletésûek, és ebben az értelemben erõsen 19. századi jelenség. (Nem is szólva arról, hogy újabb "tájképein" valami új értelmet képes adni a levitézlettnek hitt impresszionizmusnak.) Egyik legnagyobb mûve a Rilke egy sorára készült ("O du verlorener Gott!") Orpheus, ami voltaképpen csak Orfeusz nevének felirata a piszkosszürke vásznon, és a kezdõbetû egy hatalmas O, mintegy válasz Rilkének. Alig ismerek szebb képet az 1945 utáni festészetbõl. Talán csak a nyolcvanas években készített Hero and Leander vetekszik vele, amely megint irodalmi, pontosabban mitologikus alapokon értelmezhetõ. Igen, összes vadságuk ellenére Twombly szép képeket és szobrokat készít, utóbbiak többnyire sírokra vagy temetõi emlékmûvekre emlékeztetnek, mélyen melankolikusak, ugyanakkor nem mentesek valami száraz humortól sem. Okos, tiszta, nemes mûvész, a fehér színnek és árnyalatainak talán legnagyobb költõje századunkban.

Museum Moderner Kunst, Museumsquartier, Bécs. Megtekinthetõ október 11-ig. Nyitva: mindennap 10-18 között, csütörtökön 21-ig.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.