film - Tekerd vissza, haver!

  • - köves -
  • 2008. október 30.

Zene

Az univerzum és persze Brooklyn is tágul, bizonyíték erre Michel Gondry munkássága. Ahhoz képest, hogy az Egy makulátlan elme... javarészben Jim Carrey fejében játszódott, kifejezetten a tágasság érzetét kelti, hogy a Tekerd vissza... egy egész utcasarkot birtokba vesz.
Az univerzum és persze Brooklyn is tágul, bizonyíték erre Michel Gondry munkássága. Ahhoz képest, hogy az Egy makulátlan elme... javarészben Jim Carrey fejében játszódott, kifejezetten a tágasság érzetét kelti, hogy a Tekerd vissza... egy egész utcasarkot birtokba vesz. Ez a valóságtól elszakított, ám minderrõl mit sem sejtõ földdarab, miként azt Gondrytól megszokhattuk, egy szekérderék kedves fejlövéses elõfordulási helye. Olyanoké, akiknek a VHS még létezõ csereeszköz, egy olyan környéken, ahol a fûszeresi pozíciónál feljebb nemigen mennek a karrierálmok. Hollywoodról azonban még errefelé is hallottak, ha máshonnan nem, hát a sarki kölcsönzõbõl, mely egy tipikusan jackblacki fordulatnak hála (a közismert komikusból elõtörõ mágnesesség tönkrevágja a VHS-állományt) majdhogynem bezárni kényszerül. De a furfang és a közösségi összefogás meg némi filmszeretet csodákra képes, nemkülönben Gondry, aki e nehezen megnyerhetõ, Frank Capra-i alaphelyzetbõl (szeressük egymást és filmjeinket, gyerekek!) gyõztesen tud kijönni, méghozzá jobbjában egy pisztolynak látszó hajszárítóval, baljában pedig egy radart helyettesítõ salátástállal. Az említett tárgyak fontos kellékei a Robotzsaru barkácsváltozatának, de a leleményes tékások még egy sor közép-hollywoodi sikerfilmet újravesznek a szomszédság lelkes asszisztálásával. Gondrynak nem ez az elsõ filmje, ahol a szimpatikus rendezõi attitûdnek és nem a filmnek szól a dicséret: még nem is futott le, hogy életmûvét a blöffológia vagy a filmtörténet tekintheti-e sajátjának.

Forgalmazza a Budapest Film

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.