Film: Sajtós hamburger (A bennfentes)

  • T(obacco) S(ales)
  • 2000. március 16.

Zene

Ím, nyakunkon a sajtószabadság napja (kérdezhetnénk, hogy miért pont ez az ünnep kavar bele a lapzártába, de nem akarunk túl bennfenntesnek látszani), így épp itt az ideje egy jó kis médiamozinak a nyilvánosság őshazájából, természetesen színigaz történet vászonrahozatala útján.

Ím, nyakunkon a sajtószabadság napja (kérdezhetnénk, hogy miért pont ez az ünnep kavar bele a lapzártába, de nem akarunk túl bennfenntesnek látszani), így épp itt az ideje egy jó kis médiamozinak a nyilvánosság őshazájából, természetesen színigaz történet vászonrahozatala útján.

Mindezek fényében akkor járunk el leghelyesebben, ha a honi szabad sajtó ősapjához fordulunk segítségért. Hogy is írta ökrökről szóló szép versében? Az idő állni látszék, bár a szekér szalajt? Nem egészen, de most erről van szó. Mondjuk harminc éve a csávókat Bernsteinnek meg Woodwardnak hívták, ma viszont Bergman és Wallace a nevük, persze már a nyomtatottal szorosan szövetséges elektronikus újságírást művelik, történetünk pillanatában a létező CBS létező oknyomozói.

Befordultam a konyhára, rágyújtottam a pipámra - írja segítőnk (mert a sajtószabadság apostolaival, ha lánglelkű költők is egyben, gyakran elszalad nemcsak az ökör, de a ló is), majd önkezére üt, ha tetszik, visszacsíp a lendületből (mert mint lángl. és apost. egyben, olyatán vátesz is: tisztán látta a dohányzás elleni törvényt, és a globalizmusról is megvoltak a konkrét elképzelései), most se biztos, hogy betűhíven idézzük, azaz csak rágyújtottam volna, de azt még én se mernék, ágyban párnák közt pláne, tekintettel a cselekmény nem kevéssé tűzveszélyes voltára.

Szóval, de kell-e mondani, napi bajnokaink az össze-vissza hamisan esküdöző prepotens dohánylobbi magas beosztású és ármányos lelkületű dolgozói ellen lépnek fel, kellő, ám helyenként megbicsakló eréllyel, úgyszólván lankadatlan (a film legalább két és fél óra).

Különös bájt kölcsönöz e terjedelmes műremeknek Al Pacino (Academy Award R - winner) játéka. Persze melyik filmnek nem kölcsönöz kül. b-t ez az apró termetű, nagy színész? (Mellesleg egy másik kisnagyember, Dustin H. játszta egykor Woodwardot. Vagy Bernsteint - Az elnök emberei.) Tudjuk ugyanis jól, hogy Al, miként a legnagyobbak, nemcsak a száját rángatja a vásznon, de hangjával is játszik. Az meg neki van a legjobb, szerte egész a szcénán. Milyen is? Mélytűzű és rekedt, amilyen a Marlboro Mannek lehetett (közvetlenül a gégerák kapujában). Ilyetén mód bízvást állíthatjuk, a nyilvánosság hangja a saját fegyverével mér döntő csapást a nikotinra.

Ám hogy a hollywoodi filmgyártás vizet prédikál megint, és bort nyakal vadul, azt a másik főszereplő munkája is bizonyítja. Russell Crowe (megvan?), mint egykor R. De Niro, húsz kilót szedett föl a hitelesebb szerepformálás kedviért, pedig az elhízás legalább olyan súlyosan inkorrekt hóbort politikailag, mint a dohányzás. Ennek ellenére vagy épp ezért (legyen: ezzel együtt) majdnem biztosra vehetjük, hogy mikor következő filmjéről tudósítunk, már az ő neve mögé is oda lesz muszáj írni az itt Alnél használt titulust.

A film konkrét részleteibe azért nem avathatok be senkit, mert az előadás közben legalább háromszor gondoltam arra, hogy kifordulnék egy blázra, sőt! Utólag úgy vélem, egy sajtos hamburger is belefért volna.

T(obacco) S(ales)

The Insider, színes, szélesvásznú, feliratos, amerikai, 1999, 158 perc; rendezte: Michael Mann; fényképezte: Dante Spinotti; szereplők: Al Pacino, Russell Crowe, Christopher Plummer, Diane Venora, Debi Mazar; az InterCom mozija

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.