Film: Sajtós hamburger (A bennfentes)

  • T(obacco) S(ales)
  • 2000. március 16.

Zene

Ím, nyakunkon a sajtószabadság napja (kérdezhetnénk, hogy miért pont ez az ünnep kavar bele a lapzártába, de nem akarunk túl bennfenntesnek látszani), így épp itt az ideje egy jó kis médiamozinak a nyilvánosság őshazájából, természetesen színigaz történet vászonrahozatala útján.

Ím, nyakunkon a sajtószabadság napja (kérdezhetnénk, hogy miért pont ez az ünnep kavar bele a lapzártába, de nem akarunk túl bennfenntesnek látszani), így épp itt az ideje egy jó kis médiamozinak a nyilvánosság őshazájából, természetesen színigaz történet vászonrahozatala útján.

Mindezek fényében akkor járunk el leghelyesebben, ha a honi szabad sajtó ősapjához fordulunk segítségért. Hogy is írta ökrökről szóló szép versében? Az idő állni látszék, bár a szekér szalajt? Nem egészen, de most erről van szó. Mondjuk harminc éve a csávókat Bernsteinnek meg Woodwardnak hívták, ma viszont Bergman és Wallace a nevük, persze már a nyomtatottal szorosan szövetséges elektronikus újságírást művelik, történetünk pillanatában a létező CBS létező oknyomozói.

Befordultam a konyhára, rágyújtottam a pipámra - írja segítőnk (mert a sajtószabadság apostolaival, ha lánglelkű költők is egyben, gyakran elszalad nemcsak az ökör, de a ló is), majd önkezére üt, ha tetszik, visszacsíp a lendületből (mert mint lángl. és apost. egyben, olyatán vátesz is: tisztán látta a dohányzás elleni törvényt, és a globalizmusról is megvoltak a konkrét elképzelései), most se biztos, hogy betűhíven idézzük, azaz csak rágyújtottam volna, de azt még én se mernék, ágyban párnák közt pláne, tekintettel a cselekmény nem kevéssé tűzveszélyes voltára.

Szóval, de kell-e mondani, napi bajnokaink az össze-vissza hamisan esküdöző prepotens dohánylobbi magas beosztású és ármányos lelkületű dolgozói ellen lépnek fel, kellő, ám helyenként megbicsakló eréllyel, úgyszólván lankadatlan (a film legalább két és fél óra).

Különös bájt kölcsönöz e terjedelmes műremeknek Al Pacino (Academy Award R - winner) játéka. Persze melyik filmnek nem kölcsönöz kül. b-t ez az apró termetű, nagy színész? (Mellesleg egy másik kisnagyember, Dustin H. játszta egykor Woodwardot. Vagy Bernsteint - Az elnök emberei.) Tudjuk ugyanis jól, hogy Al, miként a legnagyobbak, nemcsak a száját rángatja a vásznon, de hangjával is játszik. Az meg neki van a legjobb, szerte egész a szcénán. Milyen is? Mélytűzű és rekedt, amilyen a Marlboro Mannek lehetett (közvetlenül a gégerák kapujában). Ilyetén mód bízvást állíthatjuk, a nyilvánosság hangja a saját fegyverével mér döntő csapást a nikotinra.

Ám hogy a hollywoodi filmgyártás vizet prédikál megint, és bort nyakal vadul, azt a másik főszereplő munkája is bizonyítja. Russell Crowe (megvan?), mint egykor R. De Niro, húsz kilót szedett föl a hitelesebb szerepformálás kedviért, pedig az elhízás legalább olyan súlyosan inkorrekt hóbort politikailag, mint a dohányzás. Ennek ellenére vagy épp ezért (legyen: ezzel együtt) majdnem biztosra vehetjük, hogy mikor következő filmjéről tudósítunk, már az ő neve mögé is oda lesz muszáj írni az itt Alnél használt titulust.

A film konkrét részleteibe azért nem avathatok be senkit, mert az előadás közben legalább háromszor gondoltam arra, hogy kifordulnék egy blázra, sőt! Utólag úgy vélem, egy sajtos hamburger is belefért volna.

T(obacco) S(ales)

The Insider, színes, szélesvásznú, feliratos, amerikai, 1999, 158 perc; rendezte: Michael Mann; fényképezte: Dante Spinotti; szereplők: Al Pacino, Russell Crowe, Christopher Plummer, Diane Venora, Debi Mazar; az InterCom mozija

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.