Film: Tarantino öregapja (Banditák)

  • - vadászbéla -
  • 2002. március 28.

Zene

Ahelyett, hogy ülnénk hosszú méla lesben, s várnánk a nagyvadakra: három egymást követő napon, három totál zártkörű előadással (ez milyen dolog) nyit a Bánk bán és az Uránia egyszerre, rá egy hétre itt a Széchenyi, mi javíthatatlanul járunk moziba, noha tudjuk, Bruce Willisről nem érdemes senkit lebeszélni, a hollywoodi parókakészítők meg viszonylag ritkán olvasnak Narancsot (járatják, de nem nagyon kapják, mert az antrax-szcéna kipattanása óta nagy a fejetlenség náluk a postán).
Ahelyett, hogy ülnénk hosszú méla lesben, s várnánk a nagyvadakra: három egymást követő napon, három totál zártkörű előadással (ez milyen dolog) nyit a Bánk bán és az Uránia egyszerre, rá egy hétre itt a Széchenyi, mi javíthatatlanul járunk moziba, noha tudjuk, Bruce Willisről nem érdemes senkit lebeszélni, a hollywoodi parókakészítők meg viszonylag ritkán olvasnak Narancsot (járatják, de nem nagyon kapják, mert az antrax-szcéna kipattanása óta nagy a fejetlenség náluk a postán).

Egyébként mindenki vigyázzon a fiatalokkal: harminc alatt ne bízz senkiben! Mentünk este a moziba, megnézzük Nyikoláj Kidmant (Más világ) aztán jól kiszerkesztjük. Jött szembe a Corvin-közben három jelzett korú személy, Pongi unokái nyilván, két fiú, egy lány. Amint melléjük érünk, a lány rárivall a pasijaira, hogy a vége milyen gáz volt, hogy kiderült, hogy mindenki meg volt halva, figyelj. Nos, nem kellett hozzá különösebb szakmai rutin, hogy kitaláljuk, minek a poénját lőtte le éppen a kis szuka.

Nem sajnáltatni akarjuk magunkat, nem csak úgy sztorizgatunk bele a nyomdafestékbe, ilyet sohasem is tennénk, nem fogják elhinni: meséljük a Bruce Willis-filmet, amit a másik helyett kénytelenek voltunk - hogynemondjam - választani. Erről szól: a felállásról (két pasi, egy csaj; a csaj ordít), a poénra végződésről mindenáron.

Julest és Jimet is évente cirka tizet csinálnak, ebből hat bűnügyinek látszó keretbe van foglalva, amiből ötször bankot rabolnak a hősök. Az első kifejezetten jó volt, (Butch Cassidy és a Sundance kölyök), a továbbiak nem annyira: lapzártánkig Bruce nekiveselkedése az utolsó, ám megvan bolondítva kicsit az egész.

Nyilván megkérték Tarantino öregapját, hogy írjon olyan vicces párbeszédeket, mint az unokája szokott. Ám a tata(rantino) még abban nőtt föl, hogy az a vicces, ami poénra végződik, a nagyon vicces meg poénnal is kezdődik, és elfelejtettek szólni neki, hogy ennek vége. Mi most szólunk, de már késő: tartunk tőle, hogy önöket is behajtotta a lelkükben ordítozó fruska az új Bruce Willis-filmre. Ne bánják, választhatták volna Schwarzeneggert is, az aztán az elmebaj!

- vadászbéla -

Forgalmazza a Best Hollywood

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.