Film: Tarantino öregapja (Banditák)

  • - vadászbéla -
  • 2002. március 28.

Zene

Ahelyett, hogy ülnénk hosszú méla lesben, s várnánk a nagyvadakra: három egymást követő napon, három totál zártkörű előadással (ez milyen dolog) nyit a Bánk bán és az Uránia egyszerre, rá egy hétre itt a Széchenyi, mi javíthatatlanul járunk moziba, noha tudjuk, Bruce Willisről nem érdemes senkit lebeszélni, a hollywoodi parókakészítők meg viszonylag ritkán olvasnak Narancsot (járatják, de nem nagyon kapják, mert az antrax-szcéna kipattanása óta nagy a fejetlenség náluk a postán).
Ahelyett, hogy ülnénk hosszú méla lesben, s várnánk a nagyvadakra: három egymást követő napon, három totál zártkörű előadással (ez milyen dolog) nyit a Bánk bán és az Uránia egyszerre, rá egy hétre itt a Széchenyi, mi javíthatatlanul járunk moziba, noha tudjuk, Bruce Willisről nem érdemes senkit lebeszélni, a hollywoodi parókakészítők meg viszonylag ritkán olvasnak Narancsot (járatják, de nem nagyon kapják, mert az antrax-szcéna kipattanása óta nagy a fejetlenség náluk a postán).

Egyébként mindenki vigyázzon a fiatalokkal: harminc alatt ne bízz senkiben! Mentünk este a moziba, megnézzük Nyikoláj Kidmant (Más világ) aztán jól kiszerkesztjük. Jött szembe a Corvin-közben három jelzett korú személy, Pongi unokái nyilván, két fiú, egy lány. Amint melléjük érünk, a lány rárivall a pasijaira, hogy a vége milyen gáz volt, hogy kiderült, hogy mindenki meg volt halva, figyelj. Nos, nem kellett hozzá különösebb szakmai rutin, hogy kitaláljuk, minek a poénját lőtte le éppen a kis szuka.

Nem sajnáltatni akarjuk magunkat, nem csak úgy sztorizgatunk bele a nyomdafestékbe, ilyet sohasem is tennénk, nem fogják elhinni: meséljük a Bruce Willis-filmet, amit a másik helyett kénytelenek voltunk - hogynemondjam - választani. Erről szól: a felállásról (két pasi, egy csaj; a csaj ordít), a poénra végződésről mindenáron.

Julest és Jimet is évente cirka tizet csinálnak, ebből hat bűnügyinek látszó keretbe van foglalva, amiből ötször bankot rabolnak a hősök. Az első kifejezetten jó volt, (Butch Cassidy és a Sundance kölyök), a továbbiak nem annyira: lapzártánkig Bruce nekiveselkedése az utolsó, ám megvan bolondítva kicsit az egész.

Nyilván megkérték Tarantino öregapját, hogy írjon olyan vicces párbeszédeket, mint az unokája szokott. Ám a tata(rantino) még abban nőtt föl, hogy az a vicces, ami poénra végződik, a nagyon vicces meg poénnal is kezdődik, és elfelejtettek szólni neki, hogy ennek vége. Mi most szólunk, de már késő: tartunk tőle, hogy önöket is behajtotta a lelkükben ordítozó fruska az új Bruce Willis-filmre. Ne bánják, választhatták volna Schwarzeneggert is, az aztán az elmebaj!

- vadászbéla -

Forgalmazza a Best Hollywood

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.