Film: Tarantino öregapja (Banditák)

  • - vadászbéla -
  • 2002. március 28.

Zene

Ahelyett, hogy ülnénk hosszú méla lesben, s várnánk a nagyvadakra: három egymást követő napon, három totál zártkörű előadással (ez milyen dolog) nyit a Bánk bán és az Uránia egyszerre, rá egy hétre itt a Széchenyi, mi javíthatatlanul járunk moziba, noha tudjuk, Bruce Willisről nem érdemes senkit lebeszélni, a hollywoodi parókakészítők meg viszonylag ritkán olvasnak Narancsot (járatják, de nem nagyon kapják, mert az antrax-szcéna kipattanása óta nagy a fejetlenség náluk a postán).
Ahelyett, hogy ülnénk hosszú méla lesben, s várnánk a nagyvadakra: három egymást követő napon, három totál zártkörű előadással (ez milyen dolog) nyit a Bánk bán és az Uránia egyszerre, rá egy hétre itt a Széchenyi, mi javíthatatlanul járunk moziba, noha tudjuk, Bruce Willisről nem érdemes senkit lebeszélni, a hollywoodi parókakészítők meg viszonylag ritkán olvasnak Narancsot (járatják, de nem nagyon kapják, mert az antrax-szcéna kipattanása óta nagy a fejetlenség náluk a postán).

Egyébként mindenki vigyázzon a fiatalokkal: harminc alatt ne bízz senkiben! Mentünk este a moziba, megnézzük Nyikoláj Kidmant (Más világ) aztán jól kiszerkesztjük. Jött szembe a Corvin-közben három jelzett korú személy, Pongi unokái nyilván, két fiú, egy lány. Amint melléjük érünk, a lány rárivall a pasijaira, hogy a vége milyen gáz volt, hogy kiderült, hogy mindenki meg volt halva, figyelj. Nos, nem kellett hozzá különösebb szakmai rutin, hogy kitaláljuk, minek a poénját lőtte le éppen a kis szuka.

Nem sajnáltatni akarjuk magunkat, nem csak úgy sztorizgatunk bele a nyomdafestékbe, ilyet sohasem is tennénk, nem fogják elhinni: meséljük a Bruce Willis-filmet, amit a másik helyett kénytelenek voltunk - hogynemondjam - választani. Erről szól: a felállásról (két pasi, egy csaj; a csaj ordít), a poénra végződésről mindenáron.

Julest és Jimet is évente cirka tizet csinálnak, ebből hat bűnügyinek látszó keretbe van foglalva, amiből ötször bankot rabolnak a hősök. Az első kifejezetten jó volt, (Butch Cassidy és a Sundance kölyök), a továbbiak nem annyira: lapzártánkig Bruce nekiveselkedése az utolsó, ám megvan bolondítva kicsit az egész.

Nyilván megkérték Tarantino öregapját, hogy írjon olyan vicces párbeszédeket, mint az unokája szokott. Ám a tata(rantino) még abban nőtt föl, hogy az a vicces, ami poénra végződik, a nagyon vicces meg poénnal is kezdődik, és elfelejtettek szólni neki, hogy ennek vége. Mi most szólunk, de már késő: tartunk tőle, hogy önöket is behajtotta a lelkükben ordítozó fruska az új Bruce Willis-filmre. Ne bánják, választhatták volna Schwarzeneggert is, az aztán az elmebaj!

- vadászbéla -

Forgalmazza a Best Hollywood

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.