MaNcs, XIV. évf. 13. szám, (2002.03.28.) (2002-03-28)
Léggömb-cafat a madzagon / ma van a születésnapom. K. Dezső a születésnapján, hova is, temetésre indul. Ma temetik Hidegkuti Nándort az óbudai temetőben. Tegnap lett volna nyolcvan. E. Kornél is ott, van, megnézi őt is. Napos márciusi délelőtt.
Komka Péter olvasónk azt kérdezi: "létezik-e olyan magyar szó (avagy: mennyire létjogosult, mennyire "hágja át" saját szabályait a nyelv), hogy látszódik?" Majd így érvel: "Ha netán lát+sz[ik]+ódik lenne a szerkezete, az azért problémás, mert a lát+sz[ik] már passzivizálódott, elvesztette a tárgyát. És (minden reményem szerint) tárgyatlan igék már nem képesek újra passzivizálódni (pl. -ódik-kal)."
Aszerbiai kisebbségek több mint egy évtizedig azt hallgatták, hogy a legmagasabb európai mércéket kielégítő törvényekkel szabályozzák életüket. Ez a hiedelem mély gyökeret eresztett a köztudatban, úgyhogy a kilencvenes években a milosevici rendszer legelszántabb ellenfelei között is alig akadt, aki a kisebbségek elnyomásával vádolta volna a rendszert. A Szerbiai Demokratikus Ellenzék választási kampányában és az ellenzék vezetőinek október 5-e utáni epikus kinyilatkoztatásaiban szinte szóba sem jött a kisebbségi kérdés, vagy az, hogy a kisebbség helyzetén is javítani kellene. Ezért a közvéleményt meglehetősen felkészületlenül érte az új törvény meghozatala. Ezzel párhuzamosan az is kiszivárgott, hogy az Európa Tanács szerint új kisebbségi törvény nélkül szóba sem jöhet Jugoszlávia felvétele az Európa Tanácsba. Kiderült az is, hogy az előző szabályozás nem felelt meg az európai mércéknek, ám ezt nem vallotta be senki. Tény azonban, hogy - mint annyi más új törvény esetében - az impulzus kívülről jött. Ezek után a kisebbségvédelmi törvény szerzői avval kürtölték tele a sajtót, hogy Európa egyik legmodernebb törvényéről van szó: vagyis a kisebbségvédelem terén megint csúcsteljesítményre vagyunk képesek, ami az etnikai háború után egyenesen szenzációszámba megy.
Persze, nem tartunk még ott, és nem is fogunk, de bizonyos értelemben már rég ott tartunk, és a legrosszabb, ami bekövetkezhet, hogy májustól még ottabb fogunk tartani.
Örömmel értesültünk a sajtó híradásaiból, hogy milyen karakánul és úriemberhez méltó módon oldott meg egy kényes problémát. Konkrétan azt, amikor az önnel interjút készítő norvég tévésztár a beszélgetés egy pontján, mintegy véletlenül, szabadon felejtett hímtagjával igyekezett zavart kelteni a társalgás menetében. Gratulálunk, bár az elgondolkodtató, hogy van-e még egy, legalább egy olyan ország a földön, amelynek a külügyminisztere leülne mondjuk Bochkor Gáborral és Boros Lajossal, ha azok egy roppant komoly világpolitikai interjúra kérnék, de spongyát rá! Önt nyilvánvalóan becsapták. Sőt spongyát minden kint felejtett hímvesszőre. Csakhogy van itt még egy súlyos ügy, ami többszörösen is a mondott altesti problémakörbe tartozik. Van itt még minimum két szabadon hagyott pénisz, már bocsánat.
Magyar Narancs: Mostanában két, a tartományban dúló erőszakkal kapcsolatos kérdés áll a politikai viták középpontjában: az IRA fegyvereinek beszolgáltatása és a rendőrség átalakítása. Mind a kettő akadozik. Van-e köztük összefüggés?
A Viharsarokban a magát legnagyobbnak nevező reklámújság március 23-i számában fizetett politikai hirdetést jelentetett meg Tóth Károly szocialista parlamenti képviselő. A Mindenki egyért! című írása kifejti: Domokos László, a békési megyegyűlés elnöke, egyben a Fidesz parlamenti frakciójának egyik helyettes vezetője megyei posztja okán negyedévente 4,5 millió forint jutalmat vehet fel, ha a Békés Megyei Illetékhivatal a tervek szerint szedi be különböző jogcímen az illetéket. A jutalom egy év alatt 18, egy ciklus alatt 72 millió forint. Tiszteletdíjaival együtt így csaknem 110 millió forint Domokos négyévi keresete.
Az elmúlt négy évben a tényfeltáró - de legalábbis a kormányzatra nézve gonoszkodó - újságírás eldorádóját élhettük át: nap mint nap szó esett Kaya Ibrahimról, Josip Totról, a Fidesz közeli cégekről, bányákról; és mindeközben nem változott semmi. A Fidesz közeli cégek hősei közül Simicska Lajos immár a magángazdaságban küzd a hétszázalékos növekedésért, Schlecht Csaba tisztán virul, Varga Tamást pedig hiába keresik, egyszerűen nem találják a hatóságok. Orbán apuka konkurense meg éppen csődbe megy. Az alábbi cikk az eddig ismertté vált esetekből egy sajátos szempont szerint tallózva, a kormánytagok azon rokonainak a tevékenységét lajstromozza, akik állami cégekben, hivatalokban, azok tájékán, illetve párt közeli vállalkozásokban tűntek fel az utóbbi időkben.
Ha nem is példa nélküli, de szigorú ítélet született első fokon az ún. milliárdos békési olajperben. A Békés Megyei Bíróság négyrendbeli, az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás miatt kihirdetett nem jogerős ítéletében kilenc év börtönre ítélte Dávid Péter elsőrendű vádlottat. Továbbá: a Békéscsabai Városi Ügyészség nemrégiben vádat emelt Orosz István, a Körös Volán Rt. egykori vezérigazgatója ellen egy húszmilliós olajügyben, míg hét volt Volán-vezető gyanúsítottja a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság által folytatott eljárásnak. Ugyancsak a békéscsabai ügyészség emelt vádat Farkas Miklós és társai ellen, akik a vádirat szerint bűnszervezet tagjaiként 2,5 millió liter gázolajat értékesítettek. Valamint: újratárgyalják a sarkadi benzinvonatpert; egy olajos eset bűnpártolásáért pedig jogerősen elítéltek egy volt magas rangú szeghalmi rendőrtisztet.
A bátrabbak lassan levehetik ajtóról-ablakról a rácsot, és megint láncra verhetik a kaukázusi juhászt: lezárult a választási procedúra kopogtatócédula-gyűjtés fedőnevű aktusa, mely távolról, s békébe oldva bár, de rendre felidézi a dicső közelmúlt (gr. Bethlen István szerint a magyar nép lelkületéhez oly közel álló) nyílt szavazásos, etetéses-itatásos cirkuszait. Az első, durva evolúciós lépcsőt mindenesetre túlélte 1245 egyéni jelölt, jut mindannyiunkra vagy hét darab (négy éve ez még 9-10 körül volt).
Orbán Viktor miniszterelnök 2002. március 20-án személyesen is bekapcsolódott a választási kampányba. A kormányfő Kecskeméten kezdte hadjáratát, ahol a református kollégium több tíz millió forintos állami támogatással megépült új szárnyát avatta föl. (Egy új szárnynak persze minden avató új: korábban ugyanezt az épületrészt már Matolcsy György is átadta.) A nagygyűlés helyszíne az a főtér volt, amelyet tavaly újítottak föl; a beruházás fővédnöke a miniszterelnök felesége volt, aki ez okból tavaly kétszer is járt a városban.
A választások közeledtével szokatlan dologra figyelhet föl a szavazópolgár: az egyelőre meglehetősen ötlettelen Fidesz-kampányt támogatandó teljes erőbedobással kommunikál néhány, hivatalosan pártfüggetlen, valójában azonban nagyon is közeli vállalkozás. E hirdetésekről többnyire a Párt szlogenjei köszönnek vissza.
Vándorló pólus Az északi mágneses sark hamarosan el fogja hagyni Kanadát, és Észak-Alaszkán át Oroszországba költözik. A mágneses pólus évtizedek óta folyamatosan vándorol, és az elmúlt években olyan gyorsan kezdett el haladni, hogy 2004-ben nagy valószínűséggel átlépi Kanada határát.
ARANY ZSIRÁF Tizedszer osztották ki a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége Arany Zsiráf-díjait. A nyerteseket egy bizottság tagjai választották ki azokból a jelöltekből, akik a tavalyi lemezeladások, illetve a jelölőbizottság szavazatainak összesítése alapján kategóriánként az első öt helyre kerültek.
Egyre gyakoribb öngyilkos bombamerényletek, egyre több civil emberéletet követelő katonai megtorló akciók - rég tűnt olyan távolinak akár csak az átmeneti béke is az izraeli-palesztin konfliktus során, mint az elmúlt hetekben. A helyzet egyetlen új eleme, hogy Washington újabban ismét erőteljes érdeklődést tanúsít a válság megoldása iránt, mert azt kell tapasztalnia, hogy az iraki veszélygóc felszámolásával kapcsolatos terveit csak így viheti közelebb a megvalósuláshoz.
Két új magyar Nietzsche-kötetet hozott az év vége. Az első, a Wagnerről, Schopenhauerről (a Holnap publikációja) inkább népszerűsítő kiadvány, a másik, Az új felvilágosodás (az Osiris könyve) tudományos jellegű kötet. Nagy különbség.
Elvileg kit érdekel, hogyan látják az irodalmat frusztrált, felheccelt öregemberek (esetünkben a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészkarának egyik nyugdíjas docense, jelenleg a Környezetvédelmi Minisztériumban főosztályvezető), ha elöntik az agyukat a szabadjára engedett kényszerképzetek? Régi mese ez már: miért is kéne szólni, ha megint meg akarja védeni az irodalmat az irodalomtól valaki, kivont karddal, a kultúrkampf jegyében, pártpolitikai alapon?
Ahelyett, hogy ülnénk hosszú méla lesben, s várnánk a nagyvadakra: három egymást követő napon, három totál zártkörű előadással (ez milyen dolog) nyit a Bánk bán és az Uránia egyszerre, rá egy hétre itt a Széchenyi, mi javíthatatlanul járunk moziba, noha tudjuk, Bruce Willisről nem érdemes senkit lebeszélni, a hollywoodi parókakészítők meg viszonylag ritkán olvasnak Narancsot (járatják, de nem nagyon kapják, mert az antrax-szcéna kipattanása óta nagy a fejetlenség náluk a postán).
Úgy kezdjük, mint a múlt héten: életműsorozatot közöl tőle a Duna Televízió, finom kis mulatság. Persze könnyű egy tévének, kiválaszt valakit, leveszi a polcról néhány filmjét: hadd szóljon. Ám beszélni egyedül Richardsonról, csak róla, szinte képtelenség. Ez is egy banda volt, egy mocskosul hatékony tucat, minden fán, kilométerkövön, amit ma a legjobbak mutogatnak, ott van a vízjelük, szó szerint ők izzadták a Golf-áramot.
Talán különösebb malícia nélkül is fogalmazhatunk úgy, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar szimfonikus furcsaságokkal lepte meg közönségét a március 16-i nyitókoncerten. Konvencionális választásról legfeljebb Richard Strauss zongorára és zenekarra írott Burlesque-jével kapcsolatban beszélhetünk: de hát ez sem tartozik az agyonjátszott művek közé.
szépen, az a lényeg, hogy merjünk nagyot álmodni, és akkor könnyen lehet, hogy két ilyen pompás afrikai lemezre találunk.
Aligha akadt nagyobb szenzáció a nehézsúlyú gitárzenék kilencvenes évekbeli történetében a Down felbukkanásánál. Kvintettünk alkalmi társulás, jó nevű louisianai muzsikusok szövetsége. Phil Anselmo énekest a Panterából, Jimmy Bower dobost az EyeHateGodból, Sexy T. bőgőst és Kirk Windstein gitárost a Crowbarból, Pepper Keenant (szintén gitár) pedig a COC-ből ismerhették jól mindazok, akiket az elmúlt évtized elején magába szippantott az amerikai Dél belassult, kíméletlen rockzenéje. Az 1995-ben, két elképesztően sikeres demó után napvilágot látott debütáló albumuk (Nola) felől nézvést egészen úgy tetszett, mintha a tagok éveken át erre az alkalomra trenírozták volna magukat anyazenekaraikban.
Bizonyos körökben a "techno" szinte szitokszó, pedig igazából csak egy zenei stílust jelent, mely ráadásul az elektronikus zenei irányzatok közül az egyik legrégebbi és leginkább megtermékenyítő hatású. Ám Magyarországon a tipikusan sznob zenehallgató, még ha egyébként szereti is az elektronikát, a technót buta zenének nevezi, és afféle "grizzlyvonzó" gagyiságként sajnálja le.
Az mp3 és az internetes fájlcsere kezdi alapjaiban rengetni a szórakoztatóipart. Azt az ipart, amely eddig vasököllel zúzta szét a bevételeit és hatalmát veszélyeztetőket. De az ellenfél most sokkal keményebb, és nem is biztos, hogy ésszerű cselekedet eltiporni. A kiadók küzdelme két fronton folyik. Pereskedéssel és fenyegetőzéssel akarják elvenni az emberek kedvét a csereberétől, miközben megpróbálnak olyan technikai megoldásokat kidolgozni, amelyek meg tudják gátolni a másolást.
Fejem fölött lassan elszállnak az évek / Merengek a múlton, vissza-visszanézek / Miért van az, hogy szívünk azért dobog jobban, aki megalázza / valahol az ember mindig elhibááá-zza - imigyen kesereg Bessenyei Ferenc egy régi felvételen. Mindez akár összefoglalása is lehet annak, amit úgy nevezünk: magyar nóta.
A hírérték is érték: szerkesztőségünk kormány közeli, ám szavahihető forrásból megtudta, miért szabotálja a Fidesz a sorállományú katonaság kivonását a forgalomból. A NATO miatt, nem hagynák azok; már ezért nem volt szabad kilépnünk a Varsói Szerződésből sem. A magyar hadsereg ugyanis csocsóban kompatibilis a leginkább, amihez viszont túl buta a hivatásos állomány. Egyéb harcászati jelentőségük mellett ezért tartják a sorkatonákat. Csocsózzatok, ha hí a haza! Komoly formában például csak akkor merült fel a honvédelmi miniszter menesztése, amikor kiderült: csocsózni sem tud.
