Lemez: Legforróbb tavaszi (Down: II - A Bustle In Your Hedgerow)

  • 2002. március 28.

Zene

Aligha akadt nagyobb szenzáció a nehézsúlyú gitárzenék kilencvenes évekbeli történetében a Down felbukkanásánál. Kvintettünk alkalmi társulás, jó nevű louisianai muzsikusok szövetsége. Phil Anselmo énekest a Panterából, Jimmy Bower dobost az EyeHateGodból, Sexy T. bőgőst és Kirk Windstein gitárost a Crowbarból, Pepper Keenant (szintén gitár) pedig a COC-ből ismerhették jól mindazok, akiket az elmúlt évtized elején magába szippantott az amerikai Dél belassult, kíméletlen rockzenéje. Az 1995-ben, két elképesztően sikeres demó után napvilágot látott debütáló albumuk (Nola) felől nézvést egészen úgy tetszett, mintha a tagok éveken át erre az alkalomra trenírozták volna magukat anyazenekaraikban.
Aligha akadt nagyobb szenzáció a nehézsúlyú gitárzenék kilencvenes évekbeli történetében a Down felbukkanásánál. Kvintettünk alkalmi társulás, jó nevű louisianai muzsikusok szövetsége. Phil Anselmo énekest a Panterából, Jimmy Bower dobost az EyeHateGodból, Sexy T. bőgőst és Kirk Windstein gitárost a Crowbarból, Pepper Keenant (szintén gitár) pedig a COC-ből ismerhették jól mindazok, akiket az elmúlt évtized elején magába szippantott az amerikai Dél belassult, kíméletlen rockzenéje. Az 1995-ben, két elképesztően sikeres demó után napvilágot látott debütáló albumuk (Nola) felől nézvést egészen úgy tetszett, mintha a tagok éveken át erre az alkalomra trenírozták volna magukat anyazenekaraikban.

Miért volt olyan baromi klassz a Down? Az alapállás egyáltalán nem volt rendkívüli: a hetvenes évek hangjain való kérődzés úgyszólván napi rutin volt az előző évtizedben. Hanem amíg a grunge unalmasan modoros volt, a soft-punk meg bosszantóan gyermeteg, addig a Down fájdalmas, elementáris és eleven, akár egy felső-londoni punkbrigád ´77 nyarán. Az a Nola (vagyis, a zenészek otthonát betájolva, New Orleans, Louisiana) zabolátlan, fűszagú rockzene egyrészt, másfelől egy igazán nagyszerű városkép: hangjaiban ott lüktet a francia negyed minden pikáns bája csakúgy, mint a szomszédos aljas utcák atmoszférájának vigasztalansága. A kritika csillogóvá fényezte, valódi kereskedelmi siker volt, folytatás - vagy akár tisztességesebb turné - ugyanakkor szóba sem jöhetett a tagok "főállású" elfoglaltságai okán. Egyszeri csodának tűnt a dolog, szerintem a számukra is, egészen tavaly őszig. Mert akkor minden összeállt: idő és hely, múzsacsók és kurázsi. Szó sem volt különösebb agyalásról, abból alkalmasint semmi jó nem kerekedett volna ki. Az volt, hogy kiköltöztek a mocsaras peremvidékre, ott egy lakóházban felhúzták a stúdiót, oszt´ hadd szóljon. "Ittunk, szívtunk és jammeltünk egészen hajnalig, majd másnap újra. És újra" - így Anselmo a szaklapnak. Huszonhat nap alatt összefabrikáltak (és rögzítettek is) tizenöt új nótát.

A Down második nekifutása, immár a panterás Rexszel basszusgitáron, közel sem olyan ízig-vérig revelatív munka, mint amilyen az elődje volt. Támadhat ekképp némi keserű íz a szájban, de azért szerintem nincs gáz: az A Bustle In Your Hedgerow igen erős lemez. Spontán a végtelenségig, zsigeri és lüktető. Legfőbb újdonsága, hogy az anyag úgy egyharmadát visszafogott, bluesos, akusztikus tételek alkotják. Akad ezek között halványabb (Learn From This Mistake), másfelől az egyik kétségtelen csúcspont is éppen közülük került ki: ez a lemezzáró Wars, amely sikerrel indulhatna egy "legjobb Led Zeppelin-nóta, amelyet Robert Planték sosem írtak meg" versenyen. Na persze itt legfőképp a zsibbasztó riffekre épülő zúzások mágusaival van dolgunk - naná, hogy igazándiból ez az eresztés is ebben bizonyul nagynak. Lysergik Funeral Procession, There´s Something On My Side, Ghosts Along The Mississippi, Dog Tired, The Seed - legforróbb tavaszi ajánlataim azok számára, akik rendíthetetlenül a torzított gitárok mentén vágyják az üdvözülést.

Greff András

Warner/Elektra, 2002

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.