A fiatal, első kötetes szerző csapnivaló témáját - lecsúszott harmincas srác könnyű pénzt akar szerezni, ezért beáll az egyik pártba, míg meg nem törik az ott tapasztalt nagy erkölcstelenségben és az általános szplínben - igen kellemetlen kivitelezésben tálalja. Hol üres, hol fájdalmas lapossággal bölcselkedni próbáló közhelyeit globalizációról, politikáról és ezekről a mai fiatalokról egy nem is kiégett, csak kiüresedett partialkoholista szájába adja, s így a könyv lapjai a legalább negyven felsorolt különböző szórakozóhely miatt a Pesti Est, a bekezdésenként nagyjából négyféle vagánykodó és egyben nevetségesen életszerűtlen, öncélú káromkodás miatt pedig egy terjedelmes szlengszótár oldalaira emlékeztetnek.
De még ha csak a trágárságok lennének suták! Ám az egész regényke az: leírások gyakorlatilag nem szerepelnek benne; a helyzetek megjelenítése kimerül a cselekmények tárgyilagos, káromkodásoktól kísért egymás mögé illesztésében; a szereplők jelleme pedig tökéletesen kidolgozatlan.