könyv - FARKAS TIBOR: PÁRTMOBIL

A fiatal, első kötetes szerző csapnivaló témáját - lecsúszott harmincas srác könnyű pénzt akar szerezni, ezért beáll az egyik pártba, míg meg nem törik az ott tapasztalt nagy erkölcstelenségben és az általános szplínben - igen kellemetlen kivitelezésben tálalja. Hol üres, hol fájdalmas lapossággal bölcselkedni próbáló közhelyeit globalizációról, politikáról és ezekről a mai fiatalokról egy nem is kiégett, csak kiüresedett partialkoholista szájába adja, s így a könyv lapjai a legalább negyven felsorolt különböző szórakozóhely miatt a Pesti Est, a bekezdésenként nagyjából négyféle vagánykodó és egyben nevetségesen életszerűtlen, öncélú káromkodás miatt pedig egy terjedelmes szlengszótár oldalaira emlékeztetnek. De még ha csak a trágárságok lennének suták! Ám az egész regényke az: leírások gyakorlatilag nem szerepelnek benne; a helyzetek megjelenítése kimerül a cselekmények tárgyilagos, káromkodásoktól kísért egymás mögé illesztésében; a szereplők jelleme pedig tökéletesen kidolgozatlan.

A fiatal, elsõ kötetes szerzõ csapnivaló témáját - lecsúszott harmincas srác könnyû pénzt akar szerezni, ezért beáll az egyik pártba, míg meg nem törik az ott tapasztalt nagy erkölcstelenségben és az általános szplínben - igen kellemetlen kivitelezésben tálalja. Hol üres, hol fájdalmas lapossággal bölcselkedni próbáló közhelyeit globalizációról, politikáról és ezekrõl a mai fiatalokról egy nem is kiégett, csak kiüresedett partialkoholista szájába adja, s így a könyv lapjai a legalább negyven felsorolt különbözõ szórakozóhely miatt a Pesti Est, a bekezdésenként nagyjából négyféle vagánykodó és egyben nevetségesen életszerûtlen, öncélú káromkodás miatt pedig egy terjedelmes szlengszótár oldalaira emlékeztetnek.

De még ha csak a trágárságok lennének suták! Ám az egész regényke az: leírások gyakorlatilag nem szerepelnek benne; a helyzetek megjelenítése kimerül a cselekmények tárgyilagos, káromkodásoktól kísért egymás mögé illesztésében; a szereplõk jelleme pedig tökéletesen kidolgozatlan. Egy híján: a fõszereplõ, egyben lírai én személyisége vázlatosan ugyan, de tetten érhetõ a könyvben - ezzel viszont a rengeteg önellentmondás a probléma. Az esetek kilencven százalékában ugyanis egy utolsó, útszéli tahót ismerünk meg, ám megalkotója ki tudja, miért, nem tudja ezt maradéktalanul elviselni: egyszer-egyszer Paganinit hallgattat vele, néha pedig lírainak szánt, csöpögõs marhaságokat ad a szájába.

JAK/Prae.hu, 2008, 154 oldal, 2490 Ft

* és fél