Kitalálta a Belügyminisztérium: lehet kötelező az is, ami önkéntes

Belpol

A tanodák – ahová önként mennek a gyerekek – szeptembertől kötelesek megadott számú középiskolás fejlesztőfoglalkozását is végezni.

A tanodát az iskolában nehezen boldoguló gyerekek és fiatalok megsegítésére találták ki. Az a célja, hogy pótolja mindazt, ami hiányzik, úgy, hogy megismerve a diák körülményeit, személyiségét, fejlődésének lehetőségeit, a neki leginkább megfelelő módon csökkentse a hátrányát, hogy ne szoruljon a perifériára. Pedagógusok foglalkoznak vele valamilyen közösségi színtéren.

Magyarországon a kilencvenes évek közepén indultak az első ilyen műhelyek, adományokból, Phare-forrásból. 2003-ban a közoktatási törvénybe is bekerültek a tanodák. A következő évtől pályázatokat írtak ki a fenntartásukra. 2012-ben a korábbiaknál több, 177 ilyen kezdeményezés kapott európai uniós forrásra alapozott támogatást.

2018-ban jogszabály született az állami finanszírozású tanodákról, rögzítve, hogy hetente legalább négy napon, 20 órában kell nyitva tartaniuk, 20-30 között lehet azok száma, akik igénybe veszik ezt a szolgáltatást. Minden oda járó gyerekre legalább heti négy óra jut. 2019-től jár erre állami finanszírozás. 2023-ban 1828 alsó, 2826 felső tagozatos általános iskolással és 755 középiskolással foglalkoztak a tanodák, 590 ember munkája révén. A Szociális Ágazati Portál nyilvántartása szerint ma 121 fenntartó – 70 százalékuk nonprofit, 28 százalékuk egyházi szervezet – 188 helyen működtet ilyen műhelyt, 2023-ban 4, tavaly 18, idén egy új indult.

Az állami finanszírozás elismerése volt annak, hogy a tanodák hasznos munkát végeznek. Ugyanakkor nem minden oktatási szakember nézi jó szívvel ezt a hátránykompenzáló kezdeményezést. Egyrészt, mert az állam ezzel elismerte azt is, hogy az iskolarendszer – például az oktatás méltányossága szempontjából – rosszul működik.

De ha már elismeri, akkor miért nem rendszeren belül oldja meg a problémát, miért „exportálja”, tékozolva a szűkös forrásokat?

Másrészt hatásuk viszont – ezt is kutatták már – tényleg van a tanodáknak az oda járó gyerekek fejlődésére: a tanulásukra, érvényesülésükre a munkaerőpiacon, társas kapcsolataikra, az egészségükre is.

Az állami finanszírozással az a helyzet, hogy – mint a 80 tanodát összefogó Tanoda Platform által összeállított és a Belügyminisztériumhoz eljuttatott jelentés közli –, 2022-23 óta kevésnek bizonyul a célokhoz és az elvárásokhoz képest, a garantált bérminimum és az energiaárak növekedése miatt, „az alapműködés biztosítása is sok szervezet számára fenntarthatatlannak tűnik”. A jelenlegi állami támogatás 140 százalékára lenne szükség az érintettek szerint ahhoz, hogy a magyarországi tanodák megfelelő színvonalon működhessenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.