A tanodát az iskolában nehezen boldoguló gyerekek és fiatalok megsegítésére találták ki. Az a célja, hogy pótolja mindazt, ami hiányzik, úgy, hogy megismerve a diák körülményeit, személyiségét, fejlődésének lehetőségeit, a neki leginkább megfelelő módon csökkentse a hátrányát, hogy ne szoruljon a perifériára. Pedagógusok foglalkoznak vele valamilyen közösségi színtéren.
Magyarországon a kilencvenes évek közepén indultak az első ilyen műhelyek, adományokból, Phare-forrásból. 2003-ban a közoktatási törvénybe is bekerültek a tanodák. A következő évtől pályázatokat írtak ki a fenntartásukra. 2012-ben a korábbiaknál több, 177 ilyen kezdeményezés kapott európai uniós forrásra alapozott támogatást.
2018-ban jogszabály született az állami finanszírozású tanodákról, rögzítve, hogy hetente legalább négy napon, 20 órában kell nyitva tartaniuk, 20-30 között lehet azok száma, akik igénybe veszik ezt a szolgáltatást. Minden oda járó gyerekre legalább heti négy óra jut. 2019-től jár erre állami finanszírozás. 2023-ban 1828 alsó, 2826 felső tagozatos általános iskolással és 755 középiskolással foglalkoztak a tanodák, 590 ember munkája révén. A Szociális Ágazati Portál nyilvántartása szerint ma 121 fenntartó – 70 százalékuk nonprofit, 28 százalékuk egyházi szervezet – 188 helyen működtet ilyen műhelyt, 2023-ban 4, tavaly 18, idén egy új indult.
Az állami finanszírozás elismerése volt annak, hogy a tanodák hasznos munkát végeznek. Ugyanakkor nem minden oktatási szakember nézi jó szívvel ezt a hátránykompenzáló kezdeményezést. Egyrészt, mert az állam ezzel elismerte azt is, hogy az iskolarendszer – például az oktatás méltányossága szempontjából – rosszul működik.
De ha már elismeri, akkor miért nem rendszeren belül oldja meg a problémát, miért „exportálja”, tékozolva a szűkös forrásokat?
Másrészt hatásuk viszont – ezt is kutatták már – tényleg van a tanodáknak az oda járó gyerekek fejlődésére: a tanulásukra, érvényesülésükre a munkaerőpiacon, társas kapcsolataikra, az egészségükre is.
Az állami finanszírozással az a helyzet, hogy – mint a 80 tanodát összefogó Tanoda Platform által összeállított és a Belügyminisztériumhoz eljuttatott jelentés közli –, 2022-23 óta kevésnek bizonyul a célokhoz és az elvárásokhoz képest, a garantált bérminimum és az energiaárak növekedése miatt, „az alapműködés biztosítása is sok szervezet számára fenntarthatatlannak tűnik”. A jelenlegi állami támogatás 140 százalékára lenne szükség az érintettek szerint ahhoz, hogy a magyarországi tanodák megfelelő színvonalon működhessenek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
