lemez - MR. SCRUFF: NINJA TUNA

  • - dunajcsik -
  • 2008. október 30.

Zene

Andy Carthy még a boldogult emlékezetű kilencvenes években kezdte később is mozgalmasan alakuló zenekészítői és lemezlovas-karrierjét. Első, cím nélküli (három éve Mrs.
Andy Carthy még a boldogult emlékezetû kilencvenes években kezdte késõbb is mozgalmasan alakuló zenekészítõi és lemezlovas-karrierjét. Elsõ, cím nélküli (három éve Mrs. Cruff néven újra kiadott) albuma 1997-ben jelent meg (alkalmasint ezt azóta sem múlta felül), 1999-re pedig elkészült a kedves, dünnyögõs jazzgroove partisláger, a Get A Move On, amely egész vonulatot indított el a tánczenében, s alighanem jelentõsen megdobta a régi dzsessz- és blueslemezekkel foglalkozó turkálók forgalmát. Az utóbbi fél évtized a lustálkodás jegyében telt, de idén véget is ért a semmittevés, elvégre Scruff egy egész albumnyi anyagot rakott össze Ninja Tuna címen - magától értetõdõ, hogy az új album címében és vizualitásában is tükrözi a bolond szerzõ tengeri életformák iránti mély érdeklõdését. A halak és más vízi lények azonban csak figyelmének egy részét foglalják le, amúgy a hiphop, a funk, a soul, a dzsessz, a house, a ravasz ritmikák, ügyes ütemváltások és a (vendég)vokalisták kreatív felhasználása jár a Carthy gyerek fejében, s ez meg is látszik az új albumon. Amúgy semmi különös: a zenék ügyesek, nagy mûgonddal készültek, a közremûködõ zenésztársak (a Quantictól Danny Breaksig) ugyanúgy berakták a közösbe a magukét, mint a vokalisták - az Alice Russell által elõvezetett Music Takes Me Up például valóságos gyógyír a megfáradt testre és lélekre. S amíg Carthy olyan laza tánczenéket bír szerezni, mint a Donkey Ride vagy a Hairy Bumpercress, addig bõven megbocsátjuk neki azt is, hogy a lemez vége felé kicsit már megfogynak az ötletek, a This Way címû darab pedig rettentõen nyálas.

Ninja Tune/Neon Music, 2008

****

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.