lemez - MR. SCRUFF: NINJA TUNA

  • - dunajcsik -
  • 2008. október 30.

Zene

Andy Carthy még a boldogult emlékezetű kilencvenes években kezdte később is mozgalmasan alakuló zenekészítői és lemezlovas-karrierjét. Első, cím nélküli (három éve Mrs.
Andy Carthy még a boldogult emlékezetû kilencvenes években kezdte késõbb is mozgalmasan alakuló zenekészítõi és lemezlovas-karrierjét. Elsõ, cím nélküli (három éve Mrs. Cruff néven újra kiadott) albuma 1997-ben jelent meg (alkalmasint ezt azóta sem múlta felül), 1999-re pedig elkészült a kedves, dünnyögõs jazzgroove partisláger, a Get A Move On, amely egész vonulatot indított el a tánczenében, s alighanem jelentõsen megdobta a régi dzsessz- és blueslemezekkel foglalkozó turkálók forgalmát. Az utóbbi fél évtized a lustálkodás jegyében telt, de idén véget is ért a semmittevés, elvégre Scruff egy egész albumnyi anyagot rakott össze Ninja Tuna címen - magától értetõdõ, hogy az új album címében és vizualitásában is tükrözi a bolond szerzõ tengeri életformák iránti mély érdeklõdését. A halak és más vízi lények azonban csak figyelmének egy részét foglalják le, amúgy a hiphop, a funk, a soul, a dzsessz, a house, a ravasz ritmikák, ügyes ütemváltások és a (vendég)vokalisták kreatív felhasználása jár a Carthy gyerek fejében, s ez meg is látszik az új albumon. Amúgy semmi különös: a zenék ügyesek, nagy mûgonddal készültek, a közremûködõ zenésztársak (a Quantictól Danny Breaksig) ugyanúgy berakták a közösbe a magukét, mint a vokalisták - az Alice Russell által elõvezetett Music Takes Me Up például valóságos gyógyír a megfáradt testre és lélekre. S amíg Carthy olyan laza tánczenéket bír szerezni, mint a Donkey Ride vagy a Hairy Bumpercress, addig bõven megbocsátjuk neki azt is, hogy a lemez vége felé kicsit már megfogynak az ötletek, a This Way címû darab pedig rettentõen nyálas.

Ninja Tune/Neon Music, 2008

****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.