A számok csapdája - benyújtották a 2026-os költségvetési törvényt

Gazdaság

Eddig is jó volt minden, de most már aztán végképp az lesz – hirdeti a 2026-os költségvetés tervezete. Családok, nyugdíjasok, harcba! De nem úgy, mert békét hirdetünk, amúgy kövér védelmi kiadással.

Övezte némi vita lapunk témamegbeszélő értekezletén azt, érdemes-e egyáltalán foglalkozni a 2026-os költségvetéssel, hiszen a fikciós irodalom kritikái közé bajosan férne be a szöveg – már csak a vizsgált írásmű minősége miatt is –, de végül az a döntés született, hogy mégis. Mégis a magyar költségvetésről van szó, vagy mi.

Engem az a szövegrész, hogy a „Kormány elkötelezett az idősek tisztelete mellett” meggyőzött arról, hogy nem szabad elmenni eme jogszabálytervezet mellett, főleg azért, mert a mindenhez értő Semjén Zsolt nyújtotta be. Nagy Márton, aki összeadni vélhetően nagyobb biztonsággal tud, mint a fővadász, megelégedett a szerény előadói címmel.

Vannak benne számok

Az úgynevezett számok voltaképp mellékesek, hiszen mire hatályba lép, már teljesen más lesz az egész, talán a világ is, január másodikán pedig alapból át kell írni a felét, de azért rögzítsük: a 2026-os költségvetést 4,1 százalékos növekedéssel, 3,7 százalékos államháztartási hiánnyal és 3,6 százalékos inflációval tervezte meg a kormány. Jól van. Hogy felmérjük, mennyire kell komolyan venni ezt, elég idemásolni a 2025-ös tervszámokat: 3,4 százalékos növekedés (áprilisban 2,5-re módosította a kormány), 3,7 százalékos hiány (ez március végén lett 4 százalék), 3,2 százalékos infláció (jó, ha meglesz az 5,1).

Ezzel együtt a most beterjesztett költségvetés arra mindenképpen jó, hogy a kormányzati szándékot megismerjük. Mit szeretne elhitetni velünk a Fidesz-kormány 2026-ról? Természetesen azt, hogy szuperjó év lesz. Máshogy lesz jó, mint amit 2025-re ígértek, de szuperjó lesz. Az idénre a repülőrajt, a berobbanó növekedés és hasonlók voltak első helyen, talán már nem emlékszik rá senki, de a tavalyi költségvetésben a kormány meghirdette a 21 pontos gazdaságpolitikai akciótervet. Gondolom, mind a 21 pont megvalósult, azért nem kell már beszélni róla. Mindenesetre annyira lelkes volt a beterjesztő, hogy a 2025-ös költségvetés bevezetőjébe kilenc felkiáltójelet is belerakott, ennyi talán a Dadaista kiáltványban sem volt. A szövegek értelmezhetősége hasonló.

Családok és egyéb szavazók

Az idei év a gazdaságé volt (lett volna), a jövő évi viszont a családoké lesz. A családokba beletartoznak az anyák, a fiatalok és a nyugdíjasok, rájuk szabta a kormány a 2026-os büdzsét – vagyis az úgynevezett szavazókra. Egészen zavarba ejtő, hogy még 2025-26-ban is azzal számol a kormány, hogy 2010-hez képest mennyire jó lesz itt minden. „A családi adó- és járulékkedvezmény 2011-től 2026 végéig összesen akár 5 ezer milliárd forintot jelenthet a családoknak.” Mintha ezzel a számmal lehetne kezdeni bármit. Fú, jó sok, ennyi pénze azért még Mészáros Lőrincnek sincs – gondolhatná az egyszeri polgár, aki esetleg unalmas perceiben beleolvas a költségvetési törvény tervezetébe; persze már maga a feltételezés is értelmetlen, hovatovább dadaista.

De vannak még értelmetlen számok: „a családpolitikai célokra 4800 milliárd forintot fordítunk, így a rezsivédelemre szolgáló 800 milliárd forinttal együtt 5600 milliárd forintot biztosítunk családok támogatására”. Köszi. Mielőtt mindenki elalélna a gyönyörűségtől, elmondom, hogy ebben a 4800-ban benne van a családi pótlék, a gyes, a gyed, a csed, a családi adókedvezmény, az óvodaellátási támogatás, a Kopp Mária Intézet támogatása, tényleg minden, amit gyerek után fizet az állam. Sőt, ide sorolja Nagy Márton a munkáshitelt is és a nők 40 program költségét is.

Ebből az, ami többlet 2026-ra az idei évhez képest, némi szja-mentesség és kedvezmény, együtt 120 milliárd forint. Ez a pluszjuttatás két év alatt lesz bevezetve, és jelentős része már az idei büdzsét terheli – többgyerekes anyák mentessége és a családi adókedvezmény bővítése – két évre számolva 620 milliárd forint. A babaváró és a lakástámogatás együtt több mint 700 milliárd forint, ami szintén jelentős összeg, itt azonban érdemi emelkedés már nem lesz jövőre. Ez se kevés pénz persze, de azért nem 4800 – különben sem túl elegáns az állami juttatásokat, járandóságokat lényegében adományként feltüntetni. A családi pótlék alanyi jogon jár, nem azért, mert Nagy Márton összevonta a szemöldökét, ne legyen már támogatás valami, amit még Bokros Lajos se tudott elvenni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.