A felcsúti gyerek lehetetlen küldetése

Publicisztika

A miniszterelnöknek minden korábbinál nagyobb szüksége van arra, hogy megtartsa a két és fél-hárommilliós bázisát. Ehhez úgy kellene nyitnia a szélsőjobb felé, hogy a kormány rasszizmus ellen hirdetett „zéró toleranicája” ne veszítse hitelét – ha volt neki ilyenje egyáltalán. Ez nyilvánvalóan nem fog menni. 

 

Sztojka Attila romaügyi államtitkárnak márciusban meglepően derekas felszólalása volt a parlamentben. Mint mondta, a romaügy nem lehet ideológiai kérdés. Az etnicizálás valójában radikalizálódást jelent. Az esélypolitikában nem azért segítik a hátrányos helyzetűeket, mert romák, hanem mert az élethelyzetük megkívánja. A Mi Hazánknak címezve hozzátette, az a hozzáállás, amit a párt tanúsít, semmi másra nem jó, csak a nemzet megosztására. „Ha egy bűncselekmény történik, az nem etnikai alapon történik. Sőt, a magyar jogrendben, akár egy roma származású követ el bűncselekményt, az nem jelent sem kevesebb, sem nagyobb büntetési tételt. Éppen azért, mert a bűncselekményt kell megnézni, és az alapján kell ítéletet hozni. Azzal, hogy etnicizálják az ilyen eseteket, sajnálatosan egy közösséget igyekeznek megbélyegezni, ami nem helyénvaló” – fogalmazott. 

Majd rátért arra, hogy egyes, a Mi Hazánkhoz köthető egyesületek tagjai önbíráskodást folytatnak, ami nagyon komoly problémát vet fel.

„Önök ne vegyét át a rendőrség szerepét, mert nem ez az önök dolga!”

– fogalmazott. 

Ugyanez a Sztojka Attila korábbi kormánybiztosként és a Cigány Közösségek Szövetségének (CiKöSz) elnökeként nemigen szólalt fel az olyan romák széles körét felháborító ügyek miatt, mint amikor Budaházy György kegyelmet kapott Novák Katalintól. Szintén nem nyilatkozott, amikor Orbán Viktor a szélsőjobboldali szavazótárbornak tett gesztusokat: ilyen volt a készpénzhasználat jogának Alaptrövényben történő rögzítése, vagy amikor Toroczkai Lászlóval, a Mi Hazánk elnökével lekezelt a közmédia épületében. Pár hete, a debreceni focidrukkerek nyíregyházi vonulása során elhangzott és nagy nyilvánosságot kapott rasszista szólamai után is csak annyit mert közölni közösségi oldalán, hogy „legyünk szurkolók ésszel és szívvel, ne gyűlölettel és sértéssel”. Mégis, körülbelül tíz percig megmutatkozott, hogy a hazai cigányság jó részét magába foglaló NER-világban feszültség mutatkozik a szélsőjobboldal miatt, miközben Orbán Viktor épp most készül a radikális nézeteket vallók szavazatait behúzni.

Belügy vs. „Bűnvadászok”

De miért mondta azt az államtitkár, hogy a Mi Hazánk ne vegye át a rendőrség szerepét? Nos, a párt és a hozzá köthető civil szervezet, a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) pár hete beröffentette YouTube-csatornáját: a radikálisok olyan eseteket dolgoznak fel és mutatnak be, amikor az ún. „Bűnvadászok” vélhetően illegálisan ingatlanokba tartózkodó személyeket lakoltatnak ki. A csapat a MÖM tagjaiból és a Mi Hazánk politikusaiból áll, pár esetben Toroczkai László is megjelent ezeken az akciókon. A videókat nézve nem nehéz látni, hogy burkolt cigányellenességről van szó, vagyis a párt erre építhet a választásokig. Ahogyan teszi ezt más módokon is, például cigányok lakta településeken történő vonulásaival

A témát hosszú cikkben, szakjogászokat megszólaltatva elemeztük: ugyanis bár érthető a tulajdonosok felháborodása, az ilyen önbíráskodás kilép a jogállami keretekből. Hiába beszélünk egy létező jelenségről, a hivatalos eljárás pedig bonyolult és hosszadalmas, civil szervezetek nem helyezkedhetnek a bűnüldöző szervek, valamint az igazságszoltáltatás helyébe. Sztojka Attila, a Belügyminisztérium (BM) államtitkára beszéde is erről tanúskodik. 

Ennek ellenére előfordulhatott egy olyan eset, hogy egy fővárosi „kilakoltatás” során a kiérkező rendőrt a „Bűnvadászok” vezetője – aki egyébként a Mi Hazánk önkormányzati képviselője – leteremtette, amikor a hatósági személy felhívta a figyelmet a jogellenes tevékenyésgükre. Nem is sikerült elérnie, hogy távozzon az épületből. A kellemetlen képsorok nem öregbítették a rendőrség jó hírnevét. 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.