Könyv - Szerző, szerző! - Stefan Zweig: A tegnap világa; Oliver Matuschek: Stefan Zweig. Három élet - egy életrajz

Zene

Azt a fotelt, melybe Stefan Zweig az olvasóit tessékeli, legutóbb egy antik enteriőrvásáron látták felbukkanni. Új tulajdonosáról csupán annyit tudni: a jó üzlet feletti örömében online rendelt Sacher-tortát Bécsből, méghozzá a 40 eurós, XL-es méretűt. Stefan Zweig önéletírása, A tegnap világa az online rendelt Sacher-torta irodalmi megfelelője: Köves Gábor

Azt a fotelt, melybe Stefan Zweig az olvasóit tessékeli, legutóbb egy antik enteriőrvásáron látták felbukkanni. Új tulajdonosáról csupán annyit tudni: a jó üzlet feletti örömében online rendelt Sacher-tortát Bécsből, méghozzá a 40 eurós, XL-es méretűt. Stefan Zweig önéletírása, A tegnap világa az online rendelt Sacher-torta irodalmi megfelelője: egy származási helyén messze túlnőtt, patinás világmárka, mely erősen nosztalgikus termék ugyan, de frissességét a mesterségbeli tudás hosszú ideig szavatolja. A fotelre visszatérve: mire Zweig megírta visszaemlékezéseit, már ő sem rendelkezett régi kedves bútordarabjaival és hőn szeretett kéziratgyűjteményével - ezek nagy részére Hitler tette rá a kezét, amikor nemkívánatos személynek nyilvánította korának egyik legsikeresebb, legtöbbet fordított íróját. A tegnap világa, mely az Európából kiebrudalt, hazai közönségétől megfosztott író számvetése a bécsiség és az íróság mibenlétéről, már csak Zweig 61 évesen elkövetett öngyilkossága után láthatott napvilágot. A portréfestés, miként azt számos nagy sikerű történelmi életrajza is bizonyítja, kedvelt irodalmi tevékenységei közé tartozott, s lám, a híres ecsetkezelés akkor sem hagyja cserben, amikor saját magát választja modelljéül. Az az írói technika győzedelmeskedik az önéletrajz lapjain is, amelyet maga is készséggel részletez ugyanitt, s amelynek a nagy műgonddal tökéletesre csiszolt szerkezet adja rendkívüli olvasmányosságát.

Az emigráns emlékező tán kissé szerelmesen tekint végig ifjúkora hazai tájain, kissé tán elmélázik afölött is, hogy milyen volt saját (irodalmi) szőkesége, de a híres csiszolótechnika ezúttal is tökéletes arányokat teremt. Stefan Zweig remek riporter: olyan előzékenyen tessékeli be önmagát az élete színpadára nyíló nagypolgári szalonajtón, olyan jó kérdéseket tesz fel önmagának és olyan ragyogó stílusban örökíti meg alkalmi ismerőseit és háza vendégeit (illusztris névsor: Thomas Mann, Bartók, Schnitzler, Joyce, Romain Rolland és még sok más klasszikus), hogy önmagából néha csak egy pazar házikabát vagy egy jól szabott felöltő látszik. Ragyogó önportré ez a nagy portrékészítőtől, melynek ragyogása jól illik az irodalmi főalakhoz, de elrejti az embert, ami aligha véletlen egy ekkora műgonddal felépített emlékmű esetében.

És akkor jön a monográfiaíró, és addig pörgeti a hagyatékban hagyott könyvek lapjait, míg ki nem hullik egy gondatlanul ottfelejtett cetli valami privát kis feljegyzéssel, és a könnyű poggyásszal utazgató világirodalmi nagyság máris megkezdi ereszkedését a Föld felé. Hát mit képzel az ilyen, mit ártott neki a megboldogult? 2006-ban megjelent Zweig-életrajza, a Három élet - egy életrajz alapján Oliver Matuschek valószínűleg azt képzelte, hogy nem tesz kárt az életműben, nem rángatja le trónjáról a művészt, ha utánanéz, voltak-e más szükségletei is az írónak, mint a magas irodalom. Váratlan eredmény aligha született e tekintetben: valóban élt egy másik Stefan Zweig is (1881-1942), aki... és itt aztán ezernyi árulkodó apróság színezi az író magáról festett portréját, mely oly szép egésznek tűnt A tegnap világa olvasásakor. Ez az égig érő adathalmazból kirajzolódó alak például pályája legelején nagyon is tudatosan kereste a kapcsolatot a nálánál idősebb, befutott alkotókkal, s el nem mulasztotta volna, hogy kiszemeltjeinek kipostázza legfrissebb műveit. Így "akadt horogra" többek közt Rilke, Schnitzler és a mindenekfelett tisztelt Freud is, a megkörnyékezett idoloktól pedig rendszerint kéziratokat is kért egyre gyarapodó gyűjteménye számára. Persze nem mindegyik kapcsolatfelvétel hozta meg a kívánt eredményt, Zweig például hiába akarta megkedveltetni magát Thomas Mann-nal, az írótárs, bár látszólag szívélyes kapcsolatot ápolt vele, valójában sosem kedvelte kollégáját. Hugo von Hofmannsthal ugyancsak nem volt nagy véleménnyel Zweigről, aki, mint Matuschek írja, nagyon is tudatosan haladt előre az irodalmi pályán, sokat adott píárra/marketingre, könyveinek kiadását pedig fehér kesztyűbe vont vaskézzel felügyelte. A siker pedig akkora volt, hogy Égő titok című elbeszélésének még egy kalózkiadása is megjelent egy leleményes New York-i kiadónál, mely jogdíjfizetés helyett jobbnak látta Stephen Branch: Burning Secret címmel piacra dobni a művet. Ez a népszerűség, amely a mai legszínvonalasabb bestsellerírókéival vetekszik, gyanússá is tette Zweiget a tanult kollégák szemében: Stefan Zweig olvasóközönségéhez tartozni, miként azt az egyik Matuschek által megidézett "méltatónál" olvashatjuk, egyfajta gúnyos jellemrajzot is jelentett a maga idejében. Mégis talán épp ez a kortársi pikírtségeket is nyilvántartásba vevő szakmunka bizonyítja legjobban a zweigi technika múlhatatlan erejét: úgy tűnik, Matuschek nemcsak tanulmányozta a mestert, de tanult is tőle, mindenekelőtt a portréfestés profizmusát. Ami már csak azért is örvendetes, mert a Három élet úgy a legizgalmasabb, ha közvetlenül A tegnap világa után vesszük kézbe. Ez az egymás társaságában megjelentetett két könyv, mint az igazság két, egymást nem kizáró változata magával ragadó olvasmány a Zweig-stúdiumokat nem folytatók számára is.

A tegnap világát fordította Tandori Dezső. 551 oldal, 3200 Ft; A Stefan Zweig. Három élet - egy életrajzot fordította Haynal Katalin. 497 oldal, 3200 Ft. Mindkét könyv: Európa Könyvkiadó, 2008.

Neked ajánljuk