A nagyszerű argentin kontratenor új szólólemezének címében a szójáték a nápolyi operaiskola mesterére, Leonardo Vincire utal, aki ugyan sohasem lesz olyan híres, mint a nevében a „da” olasz viszonyszócskát is feltüntető reneszánsz polihisztor, de azért ismertsége az elmúlt évtized során mégis érdemben fokozódott. Egyebek közt éppenséggel Fagioli jóvoltából, amit az a tény is érzékletesen bizonyít, hogy a lapunk hasábjain ez idáig méltatott mindkét Vinci-operafelvételnek elsőrendű közreműködője volt az énekes. Most pedig csupa Vinci-áriát kínál lemezén, a 14 szám felét egyenesen világelső hangfelvétel gyanánt: egyszerre ejtve ámulatba a hallgatókat a saját előadói, valamint a barokk komponista alkotói karakterteremtő és -váltó készségével. E bámulatos tudásnak ugyanis jól felismerhetően mindketten valóságos virtuózai: számról számra változó hangulatok, lelkiállapotok, érzelmek és indulatok tűzijátékát kínálja a CD, amelyen a még mindig csupán nyolcesztendős Il Pomo d’Oro kíséri kongeniális előzékenységgel Fagioli énekét. Az áriák sora mindemellett a XVIII. század operai világüzemét is megidézi, hiszen az áriák legelső megszólaltatói között a kor több sztárkasztráltja, így Farinelli és Senesino, de éppígy a primadonna Faustina Bordoni nevét is ott találjuk. A Vinci-premierek helyszínéül pedig korántsem csupán Nápoly szolgált, hanem a helyi honos Vivalditól elhódított Velence, Róma meg London is.
Deutsche Grammophon CD, 2020
