MaNcs 32. évf. 21. sz. (2020-05-21)
Budapestet felzabálták az autók. A folyamat a szemünk láttára zajlott, egyre gyorsuló ütemben, gyakorlatilag azóta, hogy az államvezetés az 1960-as évektől szabadabbá tette a magánautó-vásárlást és -használatot. De úgy tűnik, megszoktuk, hogy a várost az autóhasználathoz igazították azok a döntéshozók, akik egyenlőségjelet tettek a motorizáció elterjedése és a „modern város” meg a „fejlődés” közé.
Mikor a naplót írom, már tudom, hogy a kész szöveg leadása egybeesik majd Budapest megnyitásával.
A Földnek mi vagyunk a legfőbb élősködői, kétlábú ön- és közveszélyes víruslények.
Emlékszik rá talán a kedves olvasó, hogy miután a Kavics utca kellős közepén tisztáztuk, hogy a tunikás öregúr nemcsak hasonlít az ókori Szókratészre, hanem ő maga az a bizonyos Szókratész…
Nem is tudnám megmondani, hányszor kérdezték már tőlem komoly emberek (köztük vidéki állatorvosok és református lelkészek), hogy mit is gondolok a japán és a magyar nyelv ősi rokonságáról, amelyet a mongolfolt létezése is már valószínűsít.
Május 15-én nagyot ment a sajtóban Orbán Viktor belgrádi látogatása.
A válság idején is nyakló nélkül átcsoportosított, osztogatott költségvetési tíz- és százmilliárdok mellett is föltűnő hír volt, hogy a Magyar Orvosi Kamara Pintér Sándor felkérésére jelentést írt a hálapénzről, és szempontokat adott az egészségügy lehetséges átalakításához.
Napok óta abban vagyunk, hogy csendesedik a járvány, nem is járvány ez igazából, csak valami intézményi nyavalya, bár kedd délután, amikor jelen vezércikkünk íródik, épp harmadik napja emelkedik újra az aktív koronavírusos fertőzöttek száma.
A múlt héten 24 óra alatt két férfit állítottak elő teljesen átlagos Facebook-posztok miatt. Bár az eljárásokat megszüntették, a demonstratív rendőri fellépésnek bénító hatása lehet a közéleti vitákra.
Egy kormányrendelet különleges gazdasági övezetté nyilvánította a gödi Samsung-gyárat, s ezzel a település elvesztette területeinek 20 százalékát és a gyár által fizetett iparűzési adót. A momentumos polgármester szerint ez politikai bosszú, a kormány a képviselő-testületben uralkodó káoszra hivatkozik.
Az egyedi gyógyászati segédeszközök gyártóit eleve csődközeli állapotban érte a járvány. Évek óta húzódik a gazdasági helyzetük rendezése, a szakemberek jó része nyugdíjközeli életkorú, és nincs tartaléka, hogy a vírus miatti leállás okozta kimaradást átvészelje.
A büntetés-végrehajtási intézetek járványügyi szempontból nem kevésbé veszélyeztetettek, mint a kórházak vagy az idősotthonok. Az első hullámot a jelek szerint megúszták, de ha a várható második komolyabb lesz, az gondot okozhat.
Eddigi költségvetése sokszorosát kapja a jövőben a Mathias Corvinus Collegiumot (MCC) fenntartó alapítvány, a cél a Kárpát-medence legjelentősebb tehetséggondozó intézményének kiépítése. De milyen képzés folyik abban a szakkollégiumban, amit a Habony Árpád hitelezőjeként ismert Tombor András alapított?
Prága polgármestere és két kerületi polgármester is rendőri védelem alatt áll, mert a titkosszolgálatok szerint veszélyben van az életük. Az ügyet jól ismerő oknyomozó újságíróval orosz befolyásról, kémekről és ellenállásról beszéltünk.
Dunát lehetne rekeszteni Morrissey megkérdőjelezhető megnyilvánulásaival, de ez már lerágott csont, különben se lepődjünk meg azok után, hogy 32 éve az első szólómunkájának Éljen a gyűlölet (Viva Hate) címet adta.
Sosem nézhettünk még annyi koncertet, mint most, de kérdés, hogy pótolhatja-e a digitális élmény az eredetit. Van, aki a turnézás jövőjét, más a halálát látja az online közvetítésekben, de egyre valószínűbb, hogy a digitális koncertek a járvány után is velünk maradnak.
E mesekönyvet nyolc éven felüli olvasóknak ajánlják. Nyolc éven felüli olvasóként a hideg futkosott a hátamon, amikor egy átlagos este, lámpafénynél, paplan alatt végigolvastam.
Nincsenek többé új történetek, mindent kitaláltak, elmondtak és újrameséltek már – hangzik manapság a panaszos sóhaj, amit nem könnyű megcáfolni egy olyan világban, ahol immár a Szellemirtókból is remake készült.
A járványhelyzetben sok alkotó olyan formákkal kezdett kísérletezni, amelyek a digitális térben is működhetnek – vállalva akár az esetleges kudarcot vagy azt, hogy amatőr bukdácsolásnak tűnjön az egész.
Megtetszett Vidnyánszkynak a Karinthy Színház: a Magyar Teátrumi Társaság 300 milliós állami támogatással „mentené meg” Karinthy Márton kulturális örökségét.
Tizenhét évesen férjhez adták, 23 évesen otthagyta a Brooklynban élő szatmári zsidó közösséget. Kilépése után könyvet írt a haszid közösségen belüli életéről, amely Unortodox – A másik út címmel nemrég jelent meg magyarul. Telefonon beszélgettünk vele.
Hetven éve adták át az első komolyan vehető magyar repteret, amit a kor szokásainak megfelelően a népi demokrácia győzelmeként ünnepeltek. Ekkor még a hazai repülési vállalat is a Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság nevet viselte, arról azonban hallgattak, hogy az építkezés már 1939-ben elkezdődött.
Kivételes vizsgálatot folytatott le négy hazai orvosegyetem a magyar koronavírus-érintettségtől. A részeredmények még nem győztek meg mindenkit.
Sérgio Vieira de Mello fontos alakja volt az ENSZ-nek azokban az időkben, amikor még a legelvetemültebb háborús bűnösök is mutattak némi respektust a világszervezet irányában.
Ahogy például Hajdu Szabolcs Békeidő c. filmjének esetében is láthattuk, a járvány egyik váratlan hatása – ami egyes filmek esetében előny is – a forgalmazási utak átrendeződése.
