rés a présen

„Csak kilenc hang”

Fekete-Kovács Kornél zenész, a Modern Art Orchestra (MAO) vezetője

  • rés a présen
  • 2020. június 21.

Zene

rés a présen: Hogyan érintett a karantén híre először?

Fekete-Kovács Kornél: Az sokkolt, amikor március 11-én szerdán bejelentették a korlátozásokat, hogy 100 főnél többet befogadó rendezvényeket nem tarthatunk. Aznap adtam le a kiadónak a Foundations című lemezemhez szükséges utolsó momentumokat. A BMC-be március 20-ra terveztük a lemez bemutatóját a Modern Art Orchestrával, de úgy döntöttem, hogy nem tartjuk meg. Másfél évet dolgoztam előtte a produkción, de a zeneszerzői, megmutatkozni vágyó egómon felülkerekedett a felelős zenekarvezető.

rap: Azóta mivel töltöd az időt?

FKK: Pár nap sokk után elhatároztam, hogy milyen nagyon fontos dolgokat fogok megcsinálni, de nagy részük a füstbe ment terv nevű fiókban landolt. A hangszeres gyakorlás állandó elem, de viszonylag ciklikusan letargiába esek, igaz, mostanra ezek egyre ritkábbak. Fontos volt, hogy a közönségünkkel tudjunk tartani valamiféle kapcsolatot. Így született egy fórum ötlete, ahol azon kívül, hogy a korábbi koncertjeinkkel „traktáljuk” őket, történik még valami. Szerda esténként a MAO és a magam Facebook-oldalán kilenc órától élőben Külön­KiAdás címmel szerkesztünk egy live podcast műsort. Az első órában meghívott vendégekkel beszélgetünk egy zenei témakörből kiindulva, majd leadunk egy koncertet az archívumunkból, javarészt a BMC-ben felvett, a jazz történetét feldolgozó Legendás albumok című koncertsorozatunkból. Technikailag a nappalimból megy az adás, így a beszélgetéseket is én vezetem a zenekar tagjaival és külsősökkel. Borlai Gergővel kezdtük, de itt volt már Vajda Gergő, Molnár Anna, Németh Ferenc, Pátkai Rozina, Tony Lakatos és Pocsai Kriszta. Május 27-én Zipernovszky Kornél dzsessztörténész lesz a vendég.

rap: A saját projektekkel és az egyéb formációiddal mi a helyzet?

FKK: Jó két hete van egy vadonatúj projektem is. Kitaláltam egy olyan játékot, amelynek keretében a zenén keresztül lehet reprezentálni a jelen helyzetet. A címe Art of Virus és egy nagy, virtuális performansz jellegű zenei műalkotás arról, hogyan néz ki a fertőzés, hogyan viselkedik a vírus. Megadtam egy dallamot, amely mindenféle zenei kontextust nélkülöz, nincs ritmusa, kísérete, csak kilenc hang. Felkértem tíz zeneszerzőt a világ különböző pontjairól, akik más-más műfajokban alkotnak, hogy készítsék el a saját mutációjukat erre a vírusmotívumra. A szabály az, hogy miután elkészült, tegyen hozzá ő is egy a capella dallamot és az így kapott részt küldje tovább két újabb zeneszerzőnek, akik hasonlóképpen folytatják a sort. Május elsején lőttem ki a „vírustörzset” egy élő stream adás keretében és minden pénteken van egy összefoglaló híradó a beküldött zenékről. Ezek egyébként megtekinthetők az oldalamon. A MAO tagjai otthon hangfelvételben rögzítik a kottába foglalt darabokat és ezekből készítjük az illusztrációt a pénteki adásokhoz és így kerülnek fel a projekt oldalára (phonicchat.com/aov/), ahol már most is hallgathatók, nézhetők az eddigi művek, Eötvös Péter, Mike Garson, Tony Gray, Cseke Gábor, Bacsó Kristóf és sok további zeneszerző szerzeményei. A játék szabályait követve a jövő hétre már 40, aztán 80 és aztán 160 verzió születik majd, aztán eldöntjük, hogy szeretnénk-e folytatni. Most jórészt ezzel foglalkozom tehát, de a MAO egy kisebb formációjával pályázat útján lehetőséget kaptunk egy „fellépésre” az A38 hajón. A felvételre június 7-én kerül sor.

rap: Hogyan képzeled a zenei élet újraindulását?

FKK: A KülönKiAdás című online műsor olyan, mint egy rádióadás, azt lehet folytatni utána is, ha nem unjuk meg. Mondjuk, majd inkább valós zenei problémákkal szeretnék foglalkozni a műsorszerkesztés helyett, így azt lehet, hogy átadnám egy külsős szakembernek. Ha feloldják a vészhelyzetet, akkor a budapesti IX. kerületben szervezünk a MAO-val egy nagy szabadtéri fesztivált még az idei szezonban, és arra az Art of Virus projektből összegyűjtött, a vírushelyzetet dokumentáló zenéket dolgozzuk össze majd egy nagyszabású darabbá. Háromnaposra tervezzük az eseményt, lennének meghívott előadók is, és a Foundations című lemezt is a fesztivál keretein belül mutatnánk be. Talán az elmaradt koncertvállalásainkat is be lehet majd pótolni. Két helyszín merült fel eddig: a Bakáts tér, annak jó akusztikája van, vagy a Bálna melletti park. Nagyon bízom benne, hogy szeptemberben el tudjuk kezdeni az új évadot.

rap: Milyen szakmai veszteséget élsz meg a karanténban?

FKK: Hogy hiába vagyok alkotó művész és hiába próbálom meg bevonni azokat a muzsikusokat az alkotásba, akikkel egyébként kapcsolódom, pont az interakció, a jazz lényege nem tud létrejönni. Ezt a zenét játszani olyan, mint egy társasjátékot, az én trombitadallamom megjelenik a zongorista következő akkordjában. A spontán interakció izgalma és energiája nem tud online megvalósulni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.