Ezenfelül azt is elmondta még, hogy amikor harmadszor hallotta a hangot, felismerte, hogy ez egy angyal hangja. Elmondta, hogy a hang mindig óvta őt. Amikor megkérdezték tőle, miként láthatta az említett fényt, hiszen nem szemben állt vele, a kérdést figyelmen kívül hagyva tovább beszélt. Elmondta, hogy még egy erdőben is meghallaná ezt a hangot. Arra a kérdésre, hogy mire tanította ez a hang a lelke üdve érdekében, azt válaszolta, megtanította, hogyan uralkodhat magán. És azt is mondta a hang, hogy járjon templomba. És azután azt mondta, hogy mindenképpen Franciaországba kell mennie. És azon a héten kétszer vagy háromszor is mondta neki, hogy induljon és menjen Franciaországba. És hogy az apjának ne szóljon az elmeneteléről. Azt is mondta a hang, hogy siessen, és szüntesse be Orléans ostromát..." 1431 februárjában, perének kezdetén vallott ekképpen a Domrémybe valósi Jeanne, akit megégettek, majd rehabilitáltak, hogy a huszadik századra Franciaország egyik védőszentje váljon belőle. S akinek emlékezetét pénteken - különös véletlen következtében - két színházunk zenés produkciója is megidézi majd. A Nemzetiben ugyanis Honegger (és Claudel) művét, a Johanna a máglyán-t mutatják majd be Vidnyánszky Attila rendezésében és Kocsár Balázs vezényletével (november 29., hét óra), míg ugyanekkor az Erkelben Verdi tematikus operája, a Giovanna d'Arco vár reánk (november 29., hét óra). Az utóbbi produkció egy háromestés sorozat nyitánya lesz, minthogy Selmeczi György fősége alatt és a Kolozsvári Magyar Opera közreműködésével három Verdi-Schiller-opera követi majd egymást a műsoron. A Pesten soha vagy igen régen játszott operák most egyszeri, kivételes alkalommal vonulnak elénk az Erkel színpadára, kronologikus áttekintést kínálva a "gályarabság évei"-nek terméséből: pénteken az 1845-ös Giovanna d'Arco, szombaton az 1847-es Haramiák (november 30., hét óra), vasárnap pedig az 1849-es Luisa Miller (december 1., hét óra).
"Aki meg akar tanulni sírni, az hallgassa meg ennek a Kilencediknek az első tételét, a soha viszont nem látásnak ezt a nagyszabású, csodálatos énekét!" Így írt egy bécsi kritikus Mahler IX. szimfóniájának 1912-es, már posztumusz megtartott ősbemutatója hallatán, s az elkövetkező napokban háromszor kínál számunkra ilyen dupla tanórát a Fesztiválzenekar és Fischer Iván hangversenye (Nemzeti Hangversenyterem, november 28. és 29., háromnegyed nyolc, ill. november 30., fél négy). S a heti koncertprogram úgy hozza, hogy még egy posztumusz bemutatott osztrák Kilencedik vár még miránk: Anton Bruckneré. A Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar szerdai estjén (Nemzeti Hangversenyterem, december 4., fél nyolc) éppúgy a Te Deum pótolja majd ki a befejezetlen szimfóniát, akárcsak az 1903-as legelső előadáson, hét évvel a komponista halála után.
