Hosszú pályáján csúfos kudarcok is érték. Fiatalon emelkedett magasra és negyvenévesen már bukott férfi: az 1915-ös gallipoli vereség után távoznia kell az admiralitás éléről. A harmincas években a békepártiak kérlelhetetlen ellenzéke a parlamentben, sokáig szinte egyetlenként figyelmeztet a gőzerővel fegyverkező Németország és a nácizmus veszélyeire, de a háború kitöréséig süket fülekre talál. Lengyelország lerohanásakor ismét az admiralitás első lordja, a franciák megtámadása után miniszterelnök. Szörnyű vereségek sorával kezd: teljes összeomlás a nyugati fronton (ahonnét csodával határos módon sikerül hazamenekíteni a brit expedíciós hadtestet), súlyos veszteségek az Atlanti-óceánon, elesik Görögország, elvész Szingapúr... a szabad Európa már csak egy sziget. Az angliai csata megnyerése fordulópontot hoz, és amikor a nácik megnyitják a keleti frontot, Churchill már biztos a győzelemben.
Az az év, amikor a tengelyhatalmak minden józan számítás szerint elveszítették a háborút, 1941. A mérhetetlen szenvedés és emberhalál, ami ezután sújtotta a világot, mind merőben értelmetlen és esztelen volt. Ennek a hosszúra nyúlt győzésnek is része lehetett abban, hogy egy-két hónappal a háború megnyerése után Churchillt egy méretes választási vereséggel honorálta a haza. De még ekkor sem adta föl: a híres fultoni "vasfüggönyös" beszéddel újra sorompóba állt, ezúttal a vörös veszedelemmel szemben. Ismét látnoknak bizonyult, és öreg napjaira még négy évet lehúzhatott a kormány élén.
E példátlan pályát nyolckötetnyi beszéd kísérte. Hosszú szónoklatok az alsóházban, és a nép közvetlen megszólítása a BBC-ben. Legfontosabb beszédei egyben történelmi fordulópontok. A legérdekesebb talán a háború menetének végigkövetése Churchill szózatain keresztül. Persze volt, amiről hallgatnia kellett (az angol légtért védő radarokról, vagy arról, hogy a hírszerzésben minden téren lenyomták a nácikat), volt, amiben tévedett, de ettől csak még izgalmasabb az események friss kommentárja. Nem tudom, feltétlenül szükség van-e ahhoz ellenségképre, hogy egy nép összerázza magát. Winston mindenesetre nemmel felelt erre a kérdésre, amikor a németek (olaszok, franciák, magyarok) mocskolása helyett az ember jobbik részét szólította meg. A gaz ellen közös gyűlölete, megvetése helyett a hazaszeretet, a szabadság, a humanizmus, az emberi méltóság, a nagylelkűség erényére apellált. A jogállam, a liberális demokrácia, a szabad választáson alapuló életforma voltak hívószavai, és a történelem tanúsága szerint Britannia népe hallgatott a jó szóra.
Európa, 2006, 428 oldal, 2800 Ft
