Lemez

Hatalmas kések

The Knife: Shaking The Habitual

  • - minek -
  • 2013. június 23.

Zene

Az előző évtized első felében oly aktív The Knife testvérkollektíva (Karin Dreijer Andersson és Olof Dreijer duója) 2006 után hosszú alkotói szünetet tartott - már ami az albumkészítést illeti. Azért persze ne feledkezzünk meg a 2010-ben (többek között Mt. Sims és Planningtorock társaságában) elkészített Tomorrow, In A Year című, dupla cédényi zeneanyagukról, mely papíron egy Darwin életéről készült dán opera zenéje, de a maga nemében (monumentalitása és néha provokatív megközelítése dacára) tökéletesen és tartalmasan szórakoztató.

A most tavasszal kiadott Shaking The Habitualen ismerős lehet onnan a narrativitás különleges módja, akárcsak a hallgatók idejét tudatosan és huzamosan lefoglaló terjedelem. Kérdés persze, hogy fenn lehet-e tartani a figyelmet 98 percen keresztül - de a svéd testvéreknek egészen más céljaik vannak velünk. Az új lemeznek amúgy is vannak teljes mértékben fókuszált, tudatosan összerakott, a befogadás érdekében némi koncentrációt igénylő, ám ezért a lemez befogadóját megjutalmazó csúcspontjai - több is. A dupla album javarészt pulzáló, lüktető elektronikus tánczenéket tartalmaz - melyek közül még a szokásos műfaji sémákra (electro/pop, technó, house) leginkább hasonlítók is valahogy szabálytalanok. Egyrészt kihallani véljük azt, ami a Knife hangzását oly organikussá teszi: a szokásos szintihangzást felülíró barkácsmunkát, a hangszerré átalakított használati tárgyakat. Másrészt nagyon is érződik, hogy ugyanaz a kéz, amely izgalmas hangzásokkal jutalmazza a befogadót, néha büntetni is tud. Az első diszk végén elhelyezett Old Dreams Waiting To Be Realised 19 perces, fegyelmező jellegű drone-orgiája persze fakultatív. Aki meg akarja kímélni magát tőle, rögtön ugorhat a második részre, amely a dinamikus elektro/technopop számok mellett ugyancsak tartalmaz egy minimalista, repetitív elektroakusztikus darabot, a palagázkitermelésre utaló Fracking Fluid Injection címűt.

Az album valódi kohézióját mindenféle motorikus lüktetésen felül Karin Dreijer Andersson hol durván torzított, hol már majdnem tisztán megszólaló kántálása szolgáltatja. Nem is maga a felhozott témák sokfélesége újszerű, hanem az, hogy a genderkérdésről, az ökológiai válságról vagy éppen társadalomkritikáról úgy tud szólni, hogy ez szinte zökkenőmentesen belesimul a zene szövetébe: nincs annál szubverzívebb, mint amikor ellenállhatatlan lüktetés vagy éppen egy örvénybe rántó szintigrúv kíséretében kapunk a fülünkbe néhány gunyoros fricskaként prezentált szociális kommentárt. S ha kifejezetten slágerszerű dalt hiába keresnénk is a két plasztikkorongon, a Full Of Fire vagy Raging Lung típusú energiabombák kárpótolnak mindezért.

Rabid, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.