Lemez

Hatalmas kések

The Knife: Shaking The Habitual

  • - minek -
  • 2013. június 23.

Zene

Az előző évtized első felében oly aktív The Knife testvérkollektíva (Karin Dreijer Andersson és Olof Dreijer duója) 2006 után hosszú alkotói szünetet tartott - már ami az albumkészítést illeti. Azért persze ne feledkezzünk meg a 2010-ben (többek között Mt. Sims és Planningtorock társaságában) elkészített Tomorrow, In A Year című, dupla cédényi zeneanyagukról, mely papíron egy Darwin életéről készült dán opera zenéje, de a maga nemében (monumentalitása és néha provokatív megközelítése dacára) tökéletesen és tartalmasan szórakoztató.

A most tavasszal kiadott Shaking The Habitualen ismerős lehet onnan a narrativitás különleges módja, akárcsak a hallgatók idejét tudatosan és huzamosan lefoglaló terjedelem. Kérdés persze, hogy fenn lehet-e tartani a figyelmet 98 percen keresztül - de a svéd testvéreknek egészen más céljaik vannak velünk. Az új lemeznek amúgy is vannak teljes mértékben fókuszált, tudatosan összerakott, a befogadás érdekében némi koncentrációt igénylő, ám ezért a lemez befogadóját megjutalmazó csúcspontjai - több is. A dupla album javarészt pulzáló, lüktető elektronikus tánczenéket tartalmaz - melyek közül még a szokásos műfaji sémákra (electro/pop, technó, house) leginkább hasonlítók is valahogy szabálytalanok. Egyrészt kihallani véljük azt, ami a Knife hangzását oly organikussá teszi: a szokásos szintihangzást felülíró barkácsmunkát, a hangszerré átalakított használati tárgyakat. Másrészt nagyon is érződik, hogy ugyanaz a kéz, amely izgalmas hangzásokkal jutalmazza a befogadót, néha büntetni is tud. Az első diszk végén elhelyezett Old Dreams Waiting To Be Realised 19 perces, fegyelmező jellegű drone-orgiája persze fakultatív. Aki meg akarja kímélni magát tőle, rögtön ugorhat a második részre, amely a dinamikus elektro/technopop számok mellett ugyancsak tartalmaz egy minimalista, repetitív elektroakusztikus darabot, a palagázkitermelésre utaló Fracking Fluid Injection címűt.

Az album valódi kohézióját mindenféle motorikus lüktetésen felül Karin Dreijer Andersson hol durván torzított, hol már majdnem tisztán megszólaló kántálása szolgáltatja. Nem is maga a felhozott témák sokfélesége újszerű, hanem az, hogy a genderkérdésről, az ökológiai válságról vagy éppen társadalomkritikáról úgy tud szólni, hogy ez szinte zökkenőmentesen belesimul a zene szövetébe: nincs annál szubverzívebb, mint amikor ellenállhatatlan lüktetés vagy éppen egy örvénybe rántó szintigrúv kíséretében kapunk a fülünkbe néhány gunyoros fricskaként prezentált szociális kommentárt. S ha kifejezetten slágerszerű dalt hiába keresnénk is a két plasztikkorongon, a Full Of Fire vagy Raging Lung típusú energiabombák kárpótolnak mindezért.

Rabid, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.