A zömmel saját szerzeményeket rejtő szűk órás album a rembetika-összeállítások egyik elmaradhatatlan darabjával indul: a Sambanát persze az eredeti, szmirnai kávéházi tempójánál némileg gyorsabban és dinamikusabban játsszák. Aki azonban azt hinné, hogy kizárólagos ihlető forrásuk a húszas-harmincas évek zenéje, az téved - még ha reminiszcenciaként vissza is tér mondjuk egy-egy tangóbetét. Bujdosóékat leginkább a közelmúlt inspirálja, hogy ebből a jelenben rakjanak össze egy ellenállhatatlanul vonzó albumot.
Könnyed, de forró latin és közel-keleti ritmusok, dzsesszes futamok, maximális popzenei érzékenység - igazi fúziós rockzenét hallunk egy virtuóz gitáros (aki néha mandolint ragad) és remek kísérői előadásában.
A keleti, levantei motívumok némileg visszatérnek a Tiger Of Babel című számban (s egyébként a zárótétel Guarantee Of Quasiban is), hogy az meg egy hibátlan filmzenés darabnak, a címadó számnak adja át a helyét. A kompozícióknak rendre van elég terük a kibontakozáshoz, ugyanakkor ez a nagyvonalú témakezelés feszes kamarajátékkal párosul. Bujdosó elektromosra csak ritkán cserélt akusztikus gitárjátéka úgy lesz kifejező, érzelemteli és ötletes, hogy közben egy pillanatra sem hagyja magára társait - vagy pláne a hallgatóját.
Szerzői kiadás, 2012
