(2012-04-05)
Miközben a jobboldali kormány szavakban már megint a magyar földet és a kisgazdálkodókat védi, a tartós jogi bizonytalanság miatt a szántóterületek harmada gyakorlatilag csakis a pénzes befektetők és spekulánsok számára elérhető.
Az a történet, ami most bárdolatlanul és ostobán ért véget, nem sokkal 1989 után, Budapesten kezdődött. A liberálisok vezette Fővárosi Önkormányzat 1991-ben úgy döntött, hogy a politikai tartalmuk miatt a köztérről eltávolítandó dokumentumértékű szobrokat és emlékműveket egy szoborparkban helyezi el. A parkot a XXII. kerületben, a Tétényi-fennsíkon hozták létre, távol bármiféle urbanisztikai kontextustól.
Úgy tűnik, három hónapig tartott az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének abszolút hatalma. Hamarosan az Országgyűlés elé kerül a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által jegyzett törvényjavaslat, amellyel Magyarország orvosolja a bíróságok szervezetéről és a bírák jogállásáról szóló törvények (Bszi. és Bjt.) Velencei Bizottság (VB) által kifogásolt anomáliáit.
Január 11-én Schmitt Pál stábja valószínűleg a hvg.hu aznap megjelent cikkének tanulmányozásával volt elfoglalva, és senki nem nézte közülük a német közszolgálati tévét. Pedig érdemes lett volna.
A gazdaság teljesítményének leírására az elemzők nagyon sokféle indikátort használnak. E mérőszámok mindegyikéhez kapcsolódik valamilyen kézenfekvő, bár gyakran túlságosan leegyszerűsítő értékítélet. Így például a termelés (GDP) vagy a foglalkoztatás növekedését fenntartás nélkül jó, az infláció mérésére használt fogyasztói árindex emelkedését viszont rossz hírként szoktuk elkönyvelni, és azt is kézenfekvőnek tartjuk, hogy ha a mutatószámok ellenkező irányba mozdulnak, akkor az ellentétes értékítélet indokolt.
Basescu román elnök egy alkalommal a kocsmából kijőve beült az autójába, és elindította. Amikor a rendőrök ezt szóvá tették, büntethetetlensége tudatában így válaszolt: nálunk ez így szokás. Kétségtelenül volt benne igazság.
Az igazság pillanatáról azt hinné az ember, hogy tényleg csak egy pillanat. Mint amikor az éjszaka lesújtó villámlás fényében oly tisztán és világosan látunk mindent, megértjük a világot, s el is tudjuk helyezni magunkat benne. Aztán megint ránk borul a sötét, s minden olyan lesz, mint volt.
A múltkor csak viccelődtünk evvel, pedig tényleg van valami mélyen igazságtalan abban, hogy Schmitt Pálnak végső soron a húsz évvel ezelőtt ebül szerzett kisdoktori miatt kellett elbukni. Se szeri, se száma azoknak a kormányzatközeli személyeknek, akik az elmúlt két évben nem egy kisdoktorit, hanem milliárdokat vittek haza, az egyéb módokon okozott kárról nem is beszélve, és őnekik mégsem görbül hajuk szála sem.
A március 30-i Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat értelmében a nemzeti erőforrás miniszterének április közepéig kell megvizsgálnia, hogyan valósítható meg egyes szociális juttatások - többek között a családi pótlék, a rendszeres szociális, illetve az átmeneti segély - utalványosítása, hogy a jövőben ezeket ne pénzben folyósítsák a jogosultaknak, hanem az Erzsébet utalványon.
Tisztelt Szerkesztőség! A fenti című cikkhez van néhány észrevételem. 1) Nem igaz, hogy cunami hatására nem méretezték az atomerőművet: 8-10 m-es magasságúra igen, de ez 15 m-es volt. Minden, műszakilag és gazdaságilag megvalósítható védelmi méretezés alapja valamilyen valószínűséggel bekövetkező esemény lehet csak.
Kedves MaNcs! Boda Zsolt kollégám múlt heti cikkéhez Bundula István fűzött megjegyzéseket, és ott említette a Védegylet 2008-as, "Úgyis elpatkolsz, nyugger!" című "különösen ízléses performanszát". Mivel a szövegből nem derül ki, a félreértések elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy egy groteszk szatíráról van szó, amellyel a társadalombiztosítási alap akkor tervezett privatizációja ellen tiltakoztunk.
Az Országgyűlés nem köteles kiírni népszavazást az LMP kezdeményezte négy kérdésben, mivel az előírt határidőig a párt nem gyűjtött 200 ezer támogató aláírást. Több mint 100 ezret viszont igen, azaz a Ház többségi döntéssel mégiscsak zöld jelzést adhat a referendumnak - ha akar.
Befürdött utasok, megszűnt összeköttetések, árva repülőtér - a másik oldalon az állami veszteségpótlás megszűnése, újraéledő és bővülő járatok, fapadosok és hagyományos légitársaságok harca. A Malév utáni helyzet ellentmondásos, végeredményt korai lenne hirdetni.
A megyei önkormányzatok által fenntartott múzeumi hálózatnak egyelőre nincs valódi gazdája. Ha sürgősen nem történik valami, a több mint 200 közművelődési intézmény, a bennük felhalmozódott tudás egyszerűen elenyészik, 1300 dolgozójuk pedig munka nélkül marad. A kormány szétvert valamit, de helyette nem épít semmit.
Illetékes állami hivatal híján az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) kénytelen vinni azokat a szegregációs ügyeket, amelyek sokszor végződnek pereskedéssel. Mohácsi Erzsébet, a kuratórium elnöke szerint az állam nélkül e mind súlyosabb probléma nem rendezhető.
Hollandiában 2010 elején robbant ki a katolikus egyház pedofíliabotránya, azóta vizsgálóbizottsági jelentés is született róla. A történeti kontextusról, az egyház reakciójáról, a lehetséges és kívánatos megoldásról beszélgettünk a nijmegeni katolikus Radboud Egyetem professzorával.
Ugyan a lineáris időfelfogás koncepciója már a huszadik század elején darabokra tört, ez a felbomlott és összekuszálódott időkép máig is a létünket (az érzékelhető valóságot) alapvetően meghatározó elméleti és gyakorlati probléma maradt. Csak éppen más, korábban ismeretlen folyamatok határozzák meg.
Az 1956-ban "ugráló" írók egyikeként Örkény Istvánnak is "le kellett tennie a garast" a konszolidáció mellett - vívódását az állambiztonsági szolgálat is nyomon követte.
Száz éve született, de legjobb műveiben nem öregedett egy percet sem. Az íróról és tréfamesterről, a playboyról és katonáról, az anekdota mesteréről és elátkozójáról az egykori barátot, a Holmi főszerkesztőjét kérdeztük.
A tavalyelőtt Kistehén néven újjászerveződött Kistehén Tánczenekarnak új, az iTunesról letölthető anyaga jelent meg Angliában. A Venus EP a zenekar legutóbbi, Picsába az űrhajókkal! című albumának négy átdolgozott számát tartalmazza Lazlo néven, a Kistehén előtti időket - és a zenekarvezető Kollár-Klemencz László egykori, Andersen nevű együttesét - idéző punkos hangvételben. A két (nálunk főleg az Oi Va Voiból) ismert angol producer, Jonathan Walton és Josh Breslaw égisze alatt készült felvételeket hamarosan egy teljes album és nyugat-európai turné követi, új szárnyakat adva Kollár-Klemencz régi vágyainak.
"Odaadnám Bach összes Brandenburgi versenyét Massenet Manonjáért, s azt gondolnám, hogy jó vásárt csináltam" - fogalmazta meg frappírozóan merész nézetét az alig pár hete e rovatban emlegetett Sir Thomas Beecham, s mi most, a hét végén ellenőrizhetjük az angol karmesterlegenda esztétikai szemmértékét.
Alig pár hónapon belül immár a harmadik világhírű londoni zenekar látogatott el a Müpába, s a Philharmonia meg a St. Martin in the Fields parádéi után a félig-meddig angol nemzeti együttesnek számító Royal Philharmonic Orchestra teljesítményében sem csalódhattunk.
ImpróLekvár vagyis improvizációs dzsem szessön zárta az Interaktivitás és improvizáció néven futó Impró 7 fesztivált, a gyors reagálású rögtönzések feltehetően többnyire szórakoztató viadalát.
"Néma szereplők egy színpadon": ez vagyunk mi a Nemzeti színpadán. Fizikailag is: a Menczel Róbert tervezte játéktérben a nézőteret ugyanis ezúttal a játszók foglalják el; a fekete fóliával letakart széksorok közt, a fekete fóliába bugyolált Swarovski-csillár alatt, a végre rendeltetésszerűen használt királyi páholyban és különféle építményeken játszanak. És másként, szimbolikusan is: az istenadta nép vagyunk; nekünk szónokol mikrofonba az elegáns sötét öltönybe bújt Claudius mindjárt az elején, nekünk legyint rá a kifütyültetett ifjú Fortinbrasra.
Caragiale Farsang című műve tényleg "vérbő komédia", még ha a hideg is ráz engem ettől a fordulattól. A nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház hozta el a Budapesti Tavaszi Fesztiválra, Silviu Purcarete rendezésében.
A Frenák Pál Társulat Hymen című új darabja egy szürreális, valamint a koreográfusra oly jellemzően "ideges" esküvői mozgókép.
Első nagyjátékfilmjével a Berlinale mezőnyében találta magát, s most megérkezett vele Budapestre is. Az Együtt az ég alatt alkotójával az Uránia kávézójában beszélgettünk.
Amikor Sztupa és Troché ügyeit tárgyaljuk itt, mindig ketten zúzzák, noha nincsenek s nem is voltak soha összenőve. Egy napon például Sztupa Szigetszentmártonba utazott, míg Troché egyszerűen fennmaradt Pesten, beült valahová, sétált is, ledőlt ebéd után, mint akinek se gondja, se dolga. Közben morfondírozott dolgokon - más tán munkának nevezné e köztes létállapotot, amikor itt is van meg ott is, de még sincsen igazán sehol sem, ugyanakkor mégis kisülhet valami e darvadozásból.
A Lánchíd utca szép csendben vált idegenforgalmi szolgáltatóvá, csoda, hogy régebben (a 20. században) senkinek nem jutott eszébe, hogy az amúgy turistáktól hemzsegő környéket e hasznos és nemes cél szolgálatába állítsa.
Prágába már két hete beszökött a húsvéti készülődés szele. Ennek egyik legszembetűnőbb bizonyítékául a piacokon, valamint a közértek és konyhai szaküzletek kirakataiban felbukkanó, ücsörgő bárány alakú sütőforma szolgált.
Szex, kiváló ételek, remek borok és színház: ha hátralévő életemet úgy kéne leélnem, hogy ezeken kívül semmiben nem lehetne részem, boldogan és elégedetten hunynám le végül a szemem. Ha nem is egy életre, de egy hosszú estére épp ezekkel szolgál a Krúdy Gasztro Színház vacsoraszínházi előadása Boccaccio Dekameronja alapján (a szex ezúttal csak mint folyton visszatérő téma volt jelen).
Magyarország egyik legnagyobb középülete előtt százméteres sorok vártak a bebocsáttatásra, amikor hatvan évvel ezelőtt a Rákosi Mátyás 60. születésnapja alkalmából rendezett kiállítás töltötte be a mai Néprajzi Múzeum több mint negyven termét.
Újpest történetének első, tragédiába torkolló randalírozása tizenegy évvel a lila-fehér sportegyesület megalakulása és majdnem ötven évvel a Megyeri úti stadion átadása előtt, 1873-ban történt. De még így is egy bíró miatt.
Hol van már a vállalati beutalók kora? Amikor a bélatelepi nyaralóban egy esős nap délutánján összeült az asztalok körül felnőtt és gyerek, az apukák ultiztak, az anyukák römiztek, a gondnok néni a többieknek kiadta a szekrénykéjéből a Ki nevet a végén?-t, menősebb helyeken a Gazdálkodj okosan!-t, s aki későn futott, annak csak dominó került (amiről elég hamar kiderült, hogy simán veri az egész mezőnyt).
Két hete nyerte el az egyik legrangosabb kitüntetést, a matematikai Nobel-díjként is aposztrofált Abel-díjat. A már évtizedek óta az amerikai Rutgers Egyetem számítógép-tudományi tanszékén oktató Szemerédi Endre az általa művelt szakterület különlegességéről, a matematika magánvaló szépségéről és sokszor jeles felfedezők számára is láthatatlan távlati hasznáról beszélt nekünk, továbbá arról is, mit tartanak a számok, halmazok és gráfok tudósai egymás szakterületéről.
