Alexis Taylor, Joe Goddard és három zenésztársuk igazi mesterei a lüktető, érzéki elektronikába merülő, ám szinte vajpuhára párolt melódiáknak. Testet-lelket megmozgató, a szívvel és a lábbal egyaránt eljátszadozó dalaik, néha gyermekien egyszerű, szinte a banalitásba hajló, máskor meg enigmatikus verzék, valamint Taylor érzelmekkel teli, jellegzetes falzett vokálja mind-mind a névjegyeik közé tartoznak, ezért csak az lehet a kérdés, hogyan tudnak ezekből friss és érdekfeszítő albumot összerakni. Nos, ezúttal felesleges aggódnunk, a hetedik, címében is a régi „szép” időkre utaló Hot Chip-album a jobbak közül való, a dallamok most még tapadósabbak, a fülbe nem csak belemásznak, de onnan szinte kirázni sem lehet őket. A maximális popérzékenységet – bónuszként – a diszkó, a house és az elektropop arany háromszögéből kölcsönzött ritmusok, basszusmenetek és behízelgő analóg szintiszőnyegek egészítik ki, amiért jár a köszönet a nemrég elhunyt francia producernek, Philippe Zdarnak is.
A Melody of Love 80-as évekre hajazó szintidiszkójától a hajnali, baleári hangulatú Echón át a lustán lüktető, zömmel Goddard által felénekelt Clear Blue Skiesig megannyi remek darabot kapunk a szeretetcsomagban. Ha egy pillanatra is kétségeink támadtak volna, néhány meghallgatás után inkább már az lesz kérdés, hogy akad-e a maguk álnaivitásában is okosan összerakott kilenc új szám között olyan, amely ne lenne méltó arra, hogy a listákon trónoljon.
Domino, 2019
