mi a kotta?

Aladdin lámpása

  • mi a kotta
  • 2019. augusztus 4.

Zene

„Az opera prágai bemutatója előtt, az utolsó előtti napon, mikor már túl voltak a főpróbán, este azt mondta feleségének, éjszaka meg akarja írni a nyitányt. Készítsen puncsot, és maradjon mellette, hogy éberen tartsa. Felesége így is tett, Aladdin lámpásáról mesélt neki, és más meséket mondott neki, amelyek könnyekig megnevettették. A puncs azonban úgy elálmosította, hogy lecsuklott a feje, ha az asszony abbahagyta, s csak akkor dolgozott, ha az mesélt neki. A megerőltető munka, az álmosság és a gyakori elbó­biskolás és felrebbenés közepette egyre nehezebben haladt. Felesége azt ajánlotta, aludjék egyet a kanapén, és megígérte, hogy egy óra múlva felkelti. De nem volt szíve hozzá, hogy fölzavarja, férje olyan mélyen aludt, csak két óra múlva költötte fel. Öt óra volt, hétre rendelték oda a másolókat – hétre kész volt a nyitány. A másolók csak fáradságosan készültek el az előadásig, s az operai zenekar, melynek ügyességét Mozart már ismerte, lapról adta elő – kitűnően.” Mozart egyik legelső biográfusa és egyszersmind férji utódja Constanze oldalán, Georg Nikolaus von Nissen örökítette meg a Don Giovanni keletkezéstörténetének ezt a jól ismert, kedves és anekdotikus részletét, amelynek, fájdalom, vajmi kevés a valóságtartalma. Ilyen kétes hitelű, hangulatos történetkék előszeretettel tapadnak hozzá a nagy művekhez, így természetesen az operák operájához is, amely a rendezők fantáziáját úgyszintén rendre elszabadítja. A hétvégén most éppenséggel Alföldi Róbert rendezésében találkozhatunk majd a Don Giovannival: az Armel Opera Festival programján, az Ecuadori Magyar Zeneművészeti Alapítvány közreműködésével (Fesztivál Színház, július 6., fél nyolc).

Egyebekben is az operák, méghozzá a hétpróbás slágeroperák nyújthatnak majd némi reményt nekünk az elkövetkező napokban – éppen csak utaz­nunk kell minden egyes előadásért. Péntek este például Fertőrákos felé, ahol is a kassai operatársulat Puccini Bohéméletét készül betelepíteni a kőfejtőbe, legalább okot szolgáltatva ahhoz, hogy szegény Mimi emlegetett kacsói kihűljenek (július 5., nyolc óra). Egészen hasonló körülmények között, mondhatni azonos földtörténeti korokat megidéző közegben, habár a magyar–osztrák határ túloldalán veszi majd kezdetét jövő szerdán a Varázsfuvola nagy sorozata is (St. Margarethen, július 10., fél kilenc). A szentmargitbányai kőfejtő hatalmas színpadán ugyanis egészen augusztus közepéig játsszák majd ezt a Mozart-operát, amelynek előadásaiban idén is fiatal nemzetközi énekesgárda fog szerepelni, ezúttal a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának kíséretével.

No, és persze itt lesz nekünk csütörtökön a Rigoletto – Veszprémben (július 11., nyolc óra)! A VeszprémFest programjára majdnem másfél évtized után visszatérő Verdi-opera címszerepét a valamikori legendás Rigoletto-specialista, a veterán olasz bariton, Paolo Gavanelli fogja énekelni, szinte már túl is az aktív évein. De a Mantovai hercegként fellépő amerikai René Barbera személyében azért egy jelen idejű operasztár is ott lesz majd a História Kertben, hogy a szép cseh koloratúrszoprán, Zuzana Markofejét elcsavarja.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.