Koncert

Mesterkurzus

Cypress Hill

Zene

Aki látta a Beastie Boyst a 2007-es első Balaton Soundon, az tanúja lehetett Mix Master Mike szédületes szkreccsparádéjának. Ezért is vártuk a Cypress Hill soproni fellépését, ugyanis egy ideje a legendás DJ pakolja B-Real és Sen Dog rappelése alá az alapokat.

Aki látta a Beastie Boyst a 2007-es első Balaton Soundon, az tanúja lehetett Mix Master Mike szédületes szkreccsparádéjának. Ezért is vártuk a Cypress Hill soproni fellépését, ugyanis egy ideje a legendás DJ pakolja B-Real és Sen Dog rappelése alá az alapokat. A buli Mike szólóprodukciójával nyit, ami ugyanolyan lenyűgöző, mint 12 éve Zamárdiban, és van benne egy szép gesztus: megemlékezik a 2012-ben elhunyt Beastie Boyról, MCA-ről, és a Three MC’s and One DJ-t is bejátssza. A virtuóz előadáshoz hihetetlenül jó színpadi fellépés társul, a mixmester folyamatosan pörög, dumál, hergeli a közönséget, néha félkézzel játszik (miközben a másikat az égnek emelve egyezményes jelet mutat), és egyfolytában csibészes tekintettel bámul le ránk a kivetítőről, a kamerába nézve. Már az is elég lenne, ha csak ő lépne fel, de a 15 percnyi felvezetőt követően csatlakozik hozzá a két rapper, valamint Eric Bobo Correa dobos is.

A Cypress 11 évvel ezelőtt felemás teljesítményt nyújtott ugyanitt: a hangzás gyenge volt, de a hiányosságokat feledtette a greatest hits jellegű szettlista. Ezúttal viszont már semmi gond a sounddal, és a dalok nagy része most is a korai korszakot öleli fel. Két számot kapunk a hosszú szünet után tavaly ki­adott és általunk is dicsért Elephants on Acid albumról, de tényleg csak a miheztartás végett. Folyamatosan csordogálnak a régi klasszikusok, legfeljebb a Temples of Boom album elszállós csúcsdarabjait (Illusions, Boom Biddy Bye Bye) hiányoljuk, de azok amúgy is sokkal inkább klubkoncertre, mintsem fesztiválos bulira termettek.

A színpadi elhelyezkedésen folyamatosan érződik, hogy B-Real a főnök, bár egy háromdalos blokk erejéig hátramegy dobolni Bobo mellé, és addig Sen Dogé a főszerep. Kapunk elmaradhatatlan húzásokat, például a két részre osztott közönség egymás ellen hergelését, no meg a rendkívül elcsépelt „Mindenki térdeljen le a porba!” instrukciót, de ez is simán belefér. A vége pedig már slágerparádé: Insane in the Brain, I Ain’t Goin’ Out Like That, a jó zúzós Rock Superstar, és egy jópofa meglepetés: 2011-ben a House of Pain ugyanitt feldolgozta az Insane-t, most a Cypress visszaadja a kölcsönt a Jump Arounddal (fun fact: utóbbi dal alapjait DJ Muggs csinálta, és odaajándékozta Everlastéknek). Ezzel ér véget az old skool hip hop party, mely emlékezetesebbre sikeredett a 11 évvel ezelőtti bulihoz képest, bár ez jelentős részben Mix Master Mike-nak köszönhető.

VOLT Fesztivál, június 26.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.