Így játsszuk mi (The Jon Spencer Blues Explosion)

  • - greff -
  • 1999. február 4.

Zene

The John Spencer Blues Explosion: Acme

Lemez

John Spencer gitáros/énekes a nyolcvanas éveket egy Pussy Galore nevezetű New York-i noise-brigádban zenélte végig, majd annak feloszlása után, a kilencvenes évek elején megalakította a Blues Explosiont. Két tettestársa van: az egyikük a dobos, a másikuk meg gitáron játssza a basszusrészeket. Ez már vagy az ötödik lemezük, egyéb (filmzenés, vendégszereplős stb.) kalandozásaik mellett.

A Blues Robbanás persze kissé megtévesztő név, hiszen ez a csapat inkább rock ´n´ roll-zenekarként, régi jó Jerry Lee Lewis-i hagyományok folytatójaként szokta definiálni önmagát, éspedig joggal. Amúgy a blues eszköztára sem ismeretlen előttük, sőt; viszont a szigorú kötöttségek már igencsak távol állnak tőlük. Zenéjük nyers, lendületes és izgalmas pillanatokban bővelkedő, amihez az is hozzájárul, hogy a gitározások alá előszeretettel és jó érzékkel vonnak hip-hopos, soulos alapokat, tánczenei kísérleteket. Ez hallható itt is. Producerként a méltán elismert Steve Albini szerepel, hozza is azt a bizonyos jellegzetes, imponálóan csupasz, puritán megszólalást. Az album valódi vonzerejét pedig az első perctől az utolsóig jellemző frissesség és játékosság jelenti. Amilyen könnyedén vezetnek elő egy tradicionális megfogalmazású, a hallgatót jólesően elringató lazulást, úgy lepnek meg mondjuk egy szokatlan ritmussal, netán egy soulos kórussal a következőben. Felszabadult muzsikáról van itt szó, semmi sincs nagyon komolyra véve, de gyengébb dalt is csak elvétve találunk.

Aki pedig ezután repetára vágyik, az próbálkozhat az Acme-Plus című "kiegészítő" lemezzel. Azon egy sor, az Acme dalaival egy időben készült, ám arról valamiért lemaradt felvétel mellett nem kevés remix is megbúvik. Tévedni persze azokkal sem bírtak.

- greff -

Mute/HMK, 1999

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.