Lemez

Jan Lisiecki: Mendelssohn

  • - csk -
  • 2019. június 16.

Zene

A lengyel szülőktől származó, kanadai zongoraművészről 2016 tavaszán már szó esett a Magyar Narancs e rovatában – akkor Schumann összes zenekari kíséretes zongoraművét tartalmazó albuma alkalmából. A három évvel ezelőtti tapasztalatok igen kedvezőek voltak: plasztikus billentés, markáns karakterek, hiteles tempók, életteli hangsúlyok. Valami mégis hiányzott a felvételekből: az egyéniség határozott megnyilvánulása.

A még mindig igen fiatal – mindössze 24 éves – Jan Lisiecki most új lemezzel jelentkezett: ezúttal Mendelssohn két zongoraversenyét (g-moll, op. 25; d-moll, op. 40) adja elő a karmester nélkül is ihletett professzionizmussal muzsikáló Or­pheus Chamber Orchestra társaságában, szólódarabokkal (d-moll Variations sérieuses, op. 54; E-dúr Rondo capriccioso, op. 14; g-moll dal szöveg nélkül, op. 19b/6) kiegészítve. A különböző műfajú, terjedelmű és apparátusú művek együtt miniatűr Mendelssohn-portrét kínálnak a hallgatónak.

Ami egyénivé avatja az előadást, az a máskor gyakran egyoldalúan lírai, lágy, szelíd Mendelssohn-tolmácsolások szokásos ábrázolásmódjának kiegészítése a lendület, a szenvedély megjelenítésével. Li­siecki játéka nemcsak elegáns, pontos, lekerekített, de ha kell, sistergően virtuóz, és ez a virtuozitás erőteljes indulatokat és heroikus tartást hordoz, világossá téve, hogy Mendelssohn igazi romantikus, akit nemcsak fegyvertársi hűség kapcsolt nemzedéktársához, Schumannhoz, de a teljes ember zenei bemutatásának közös művészi alapelve is. Ezt a teljességet sikerül most Jan Lisieckinek zongorajátékába sűrítenie.

Deutsche Grammophon, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.