A lengyel szülőktől származó, kanadai zongoraművészről 2016 tavaszán már szó esett a Magyar Narancs e rovatában – akkor Schumann összes zenekari kíséretes zongoraművét tartalmazó albuma alkalmából. A három évvel ezelőtti tapasztalatok igen kedvezőek voltak: plasztikus billentés, markáns karakterek, hiteles tempók, életteli hangsúlyok. Valami mégis hiányzott a felvételekből: az egyéniség határozott megnyilvánulása.
A még mindig igen fiatal – mindössze 24 éves – Jan Lisiecki most új lemezzel jelentkezett: ezúttal Mendelssohn két zongoraversenyét (g-moll, op. 25; d-moll, op. 40) adja elő a karmester nélkül is ihletett professzionizmussal muzsikáló Orpheus Chamber Orchestra társaságában, szólódarabokkal (d-moll Variations sérieuses, op. 54; E-dúr Rondo capriccioso, op. 14; g-moll dal szöveg nélkül, op. 19b/6) kiegészítve. A különböző műfajú, terjedelmű és apparátusú művek együtt miniatűr Mendelssohn-portrét kínálnak a hallgatónak.
Ami egyénivé avatja az előadást, az a máskor gyakran egyoldalúan lírai, lágy, szelíd Mendelssohn-tolmácsolások szokásos ábrázolásmódjának kiegészítése a lendület, a szenvedély megjelenítésével. Lisiecki játéka nemcsak elegáns, pontos, lekerekített, de ha kell, sistergően virtuóz, és ez a virtuozitás erőteljes indulatokat és heroikus tartást hordoz, világossá téve, hogy Mendelssohn igazi romantikus, akit nemcsak fegyvertársi hűség kapcsolt nemzedéktársához, Schumannhoz, de a teljes ember zenei bemutatásának közös művészi alapelve is. Ezt a teljességet sikerül most Jan Lisieckinek zongorajátékába sűrítenie.
Deutsche Grammophon, 2019
