Lemez

Ivan & The Parazol: Exotic Post Traumatic

  • - minek -
  • 2019. június 16.

Zene

Az utóbbi évek egyik legérdekesebb, egyben legnépszerűbb rockzenekara a Los Angeles-i EastWest Studiosnál vette fel negyedik albumát a szakmában magasan jegyzett Will Anspach produceri közreműködésével. Önmagában még ez a körülmény sem lenne garancia a sikerre, habár az Exotic Post Traumaticot hallgatva el kell hinnünk a zenészeknek, hogy sikerült kihozni produkciójukból azt a hangzást, amit mindig is mögé képzeltek. De közben megmaradt a Vitáris Iván énekhangja és a gitárjáték által dominált régi Parazol-sound is, nem kell attól félni, hogy kiveszett a lélek a zenéjükből.

Visszafogott tempóban, szintimelódiával kezdődik az album, a nosztalgikus hangulatból csak a harmadik szám, a What I’ve Been Through zökkent ki, ennek dögös-bluesos grúvja hozza ki először a jóleső borzongást a hallgatóból, ráadásul itt már Balla Máté is alaposan megtekeri a gitárját. Később is inkább ez a recept működik, a nyers rhythm and blues és a klasszikus hetvenes évek eleji, hol glames, hol hard rockos gitárzene (és néha annak kora kilencvenes évekbeli reminiszcenciája) is kiérződik a számokból. A zenekar pedig ebből a kellemesen eklektikus zenei nyersanyagból egységes hangzású és stílusú, rájuk oly jellemzően kicsit garázshangulatú lemezt rakott össze, amit a gitárriffek és a dalokká rántott melódiák működtetnek megfelelő hatásfokkal. Lehet, hogy igazuk van, és csak egy igazi nagy sláger hiányzik a végső áttöréshez, de attól már tényleg nem állnak messze.

Modernial/Butler, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.