Lemez

Kettőt ér

Másfél: Merítés

  • - minek -
  • 2019. június 16.

Zene

A Másfél a kilencvenes évek elején tűnt fel a budapesti klubéletben, izgalmas, sok tekintetben formabontó zenéjével.

A Másfél a kilencvenes évek elején tűnt fel a budapesti klubéletben, izgalmas, sok tekintetben formabontó zenéjével. Akkor négyen voltak – ez többször változott –, a „primer” Másfél-hangzást Barnabás gitárjátéka, Lukács Levente zaklatottságában is dallamos szaxofonfutamai szabták meg, amihez a precíz és a közönséget jól megmozgató ritmusalap (Hegedűs János, basszus; Kalocsai Tamás, dob) járt. A későbbi formációk sem nélkülözték az izgalmakat. Emlékezetes például az 1996 és 2002 közötti időszak, amikor teljes jogú tagként velük zenélt a csellós Salamon Eszter. Ekkor többször próbálkoztak (részben példaképük, a holland Kong nyomdokain) vetítéssel kiegészített kvadrofon hangzással, így a fellépéseik vizuális oldalról is emlékezetessé váltak.

Az 1994-es Kínai náthától kezdve sorra készültek az emlékezetes, megszólalásban is kiemelkedő albumaik, a Viperagarzon (1996), a Katasztrófamámor (1998), az Angyaltojás (2000). Az ezredforduló után változott a felállás: jött Ujj Zoltán dobos, majd Sabák Péter basszusgitáros, közben Salamon és vele a csellófutamok távoztak. Eddigi utolsó stúdióalbumukon, a 2005-ös En Garde!-on az addig zömmel instrumentális folyamatzenét játszó zenekar a dalszerű megszólalással kísérletezett, mivel énekesük is lett Gaya Arutyunyan (Deti Picasso) személyében.

A most kiadott, a gazdag életműből szemezgető Merítés című válogatás több szempontból is érdekes tanulságokkal szolgál. Egy olyan korszakos zenekar életművét állítja új fénytörésbe, amely inaktív, élőben egy jó ideje nem értelmezi újra a saját repertoárját. De a lemez számai tökéletesen leírják a zenekar evolúcióját: hogyan alakult a kezdettől fogva eklektikus forrásokból (pszichedelikus és progresszív rock, punkjazz, dub, funk, ambient, savas elektronika, repetitív zenék stb.) táplálkozó Másfél-hangzás, és hogyan jutott el még több hatás asszimilálásával odáig, hogy már direkt elektronikus tánczenei (drum & bass) hatások is felbukkanjanak a zenéjükben. A Merítés esetében magának az analóg formátumnak is „jelentése” van, elvégre először lehet meghallgatni a Másfél zenéit vinilen; a 13 gondosan újramaszterelt szám pont kitölt egy dupla albumot, ráadásul exkluzív, ebben a formában kiadatlan darabok is hallhatók, mint az eredetileg negyedórás Hold rövidített változata, vagy a megelőző lemezen is szereplő Lengyel, ezúttal új, vokális verzióban. Annyi biztos, hogy a Másfél szerzeményei új kontextusba rendezve is lenyűgözik a hallgatót, a hangszerelési ötletek, kompozíciós megoldások máig ülnek, hangzásuk ma is frissnek hat. A dupla lemeznyi terjedelem is rendben van, egyszerűen kell egy koncertnyi idő, hogy alaposan belegabalyodhassunk a zenék szövetébe s a futamok, témák indáiba – rövidebb program tényleg elégtelenül kevés lett volna.

Mana Mana Records, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.