A Másfél a kilencvenes évek elején tűnt fel a budapesti klubéletben, izgalmas, sok tekintetben formabontó zenéjével. Akkor négyen voltak – ez többször változott –, a „primer” Másfél-hangzást Barnabás gitárjátéka, Lukács Levente zaklatottságában is dallamos szaxofonfutamai szabták meg, amihez a precíz és a közönséget jól megmozgató ritmusalap (Hegedűs János, basszus; Kalocsai Tamás, dob) járt. A későbbi formációk sem nélkülözték az izgalmakat. Emlékezetes például az 1996 és 2002 közötti időszak, amikor teljes jogú tagként velük zenélt a csellós Salamon Eszter. Ekkor többször próbálkoztak (részben példaképük, a holland Kong nyomdokain) vetítéssel kiegészített kvadrofon hangzással, így a fellépéseik vizuális oldalról is emlékezetessé váltak.
Az 1994-es Kínai náthától kezdve sorra készültek az emlékezetes, megszólalásban is kiemelkedő albumaik, a Viperagarzon (1996), a Katasztrófamámor (1998), az Angyaltojás (2000). Az ezredforduló után változott a felállás: jött Ujj Zoltán dobos, majd Sabák Péter basszusgitáros, közben Salamon és vele a csellófutamok távoztak. Eddigi utolsó stúdióalbumukon, a 2005-ös En Garde!-on az addig zömmel instrumentális folyamatzenét játszó zenekar a dalszerű megszólalással kísérletezett, mivel énekesük is lett Gaya Arutyunyan (Deti Picasso) személyében.
A most kiadott, a gazdag életműből szemezgető Merítés című válogatás több szempontból is érdekes tanulságokkal szolgál. Egy olyan korszakos zenekar életművét állítja új fénytörésbe, amely inaktív, élőben egy jó ideje nem értelmezi újra a saját repertoárját. De a lemez számai tökéletesen leírják a zenekar evolúcióját: hogyan alakult a kezdettől fogva eklektikus forrásokból (pszichedelikus és progresszív rock, punkjazz, dub, funk, ambient, savas elektronika, repetitív zenék stb.) táplálkozó Másfél-hangzás, és hogyan jutott el még több hatás asszimilálásával odáig, hogy már direkt elektronikus tánczenei (drum & bass) hatások is felbukkanjanak a zenéjükben. A Merítés esetében magának az analóg formátumnak is „jelentése” van, elvégre először lehet meghallgatni a Másfél zenéit vinilen; a 13 gondosan újramaszterelt szám pont kitölt egy dupla albumot, ráadásul exkluzív, ebben a formában kiadatlan darabok is hallhatók, mint az eredetileg negyedórás Hold rövidített változata, vagy a megelőző lemezen is szereplő Lengyel, ezúttal új, vokális verzióban. Annyi biztos, hogy a Másfél szerzeményei új kontextusba rendezve is lenyűgözik a hallgatót, a hangszerelési ötletek, kompozíciós megoldások máig ülnek, hangzásuk ma is frissnek hat. A dupla lemeznyi terjedelem is rendben van, egyszerűen kell egy koncertnyi idő, hogy alaposan belegabalyodhassunk a zenék szövetébe s a futamok, témák indáiba – rövidebb program tényleg elégtelenül kevés lett volna.
Mana Mana Records, 2019
